Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Papp Tibor: A rabok arabok?
Papp Tibor A rabok arabok? XAj-ab darázs e levelen eleve leszárad Bara. Visszafelé is. Bara darázs. Ez e. Szárad a rab. A napon. A cipője van árnyékban; meg a kalapja. Széles karimájú, zsíros parasztkalap, közvetlen a fal tövében, mintha odadobta volna, mielőtt száradni kezdett. Vöröses hangya-vonal indul dereka alól: fürge rovarok igyekeznek pólóingje szélétől a köldökéig, onnan bal combja felé az ing és a nadrág között húzódó mélyedésbe. A többi rab messziről nézi, nem látják a hangyákat, csak a csíkot. A repedést. A hangya-csík-repedést. A rabok arabok vagy egyszerű magyarok. Jegetvágó Jolánkák. Teltkarcsú hajadonok. Szüzecskék. Jégbugyiban mézédes szeméremajkak mindentől elhidegítve. A körtefa mögött. A napon egy férfi szárad. Egyetlen férfiember, akit nem azért rejtegettek két hétig, mert férfi volt, egyáltalán nem. A sok nő között aszott uborkaként viselkedett, gyenge volt és félt. A középső ágyak alatt feküdt hajnaltól sötétedésig. Villanyoltás után fölkelt, botorkált az ágyak között, megette a felgyülemlett ételmaradékot. Amikor befejezte, imádkozott egy Miatyánkot és megköszönte halkan a drága lányoknak, asz- szonyoknak.; ha én nem tudnám, az Isten majd visszafizeti nektek. Magya r agyaM rögtön hátrafelé forog. Ugyanaz. Lágerek népe. Epén. Jolánkát összefogdosták az oroszok 1945. január 5-én, pénteken. A körülzárt iskolából a szomszéd falu kaszárnyájába hajtották Jolánkával együtt a munkaképes embereket, asszonyokat. Az alsósor valamelyik házának kerítése mögül néztük a katonákkal körülfogott menetoszlopot. Kimerészkedtünk az árokig, a kövesút mellé, olyan közel voltunk, hogy suttogva szólhattunk volna hozzájuk, de nem mertünk, mert távolságtartást parancsoltak az oroszok. Mentek, sírtak, maguk elé néztek. A felsősoron, nagy dunyhával a hóna alatt, egy asszony kísérte őket. A templom felől jöttek, mire a Kereszthez értem, már majdnem ott voltak. Csizmában, bekecsben, félhosszú télikabátban. A kaszárnyából gyalog vitték őket Nagykárolyig. Onnan marhavagonban tovább kelet felé. Nogavahramba. ^Jeget a jégverembe. Én verem be. Az akácfákkal naptól őrzött, nádfedelű jégverembe. Szánon hozták, két ló húzta, a Laci meg a Tündér, a kockára vágott hideget. Nem illettek össze, az egyik ló magas volt, ideges és elegáns, mint egy angol telivér, a másik kicsi, izmos, sötét ruhájú parlagi fajta, de jól kiegészítették egymást. A Csorda-tóból vágták, melyet karvastag sugárral táplált az ártézi kút. A tó a Kertész utca egyik oldalát foglalta el, a másikon mesteremberek laktak, a suszter, a kőműves meg a borbély. Nagyapám kö5
