Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Papp Tibor: A rabok arabok?
hécselve vezényelt a bélelt gödörből. Szalma-ágyra dobták a jégtömböket. A legnagyobbak akkorák voltak, mint egy éjjeliszekrény, a legkisebbek, mint három-négy tégla. Egy sor jég, egy sor szalma. Megint jég, oszt megint szalma... A jégverem megfordítva (enyhe áthallással): merev kéj. Úgy lesz a g-ből k, mint fenyőtörzsből villanyoszlop. Észrevétlenül. Előbb-utóbb óhatatlanul földbegyökerezünk. Jolánka bezzeg tud repülni. A hintán. A neve fogja meg a fiúkat: Jolán, lágyságával (különösen kicsinyítőképző nélkül). Jolánka 14 évesen fejlett kisasszony, mint dédnagyanyáink, akik ebből a korból nemsokára férjhez mennek, mellei nagyra dagasztják könnyű ingecskéjét, ágyékszőrzete olyan dús, mint egy fiatalasszonyé. Fellebbenő szoknyája alatt, hintázás közben, a bugyi fehér selyemén át fitogtatja a sötét foltot. Széttárt combbal vesz lendületet és ereszkedőben hanyatt dől. Amikor vendég fiút akart elkápráztatni, akkor ürügynek dobja be, hogy ő már tud kézenállni. „Ha idegen lenne itt — teszi hozzá -, nem csinálnám.” Aztán kézenáll. Szoknyája a fejéig hullik, alsóteste köldökétől felfelé, azaz lefelé, a bokájáig takaratlan. Vékony nadrágocskáján mindene átlátszik. Hosszú ideig bírja a fonák testtartást, közben lábával különböző tornagyakorlatokat végez. Lábszárán, bokájától térdéig, sűrű sorokban csillognak a körbegereb- lyélt pihék. Térdétől fölfelé egyre gyérül a szőnyeg, azaz kezenállós állapotban: lefelé. Lábujjaival - mezítláb van -, melyek hosszúak és, barátnői szerint is, formásak, s melyekre olyan büszke, mint melleire, hernyózó mozdulatokat végez középről kifelé és fordítva. Leginkább emezek tövében csiklandós, s ezt minden fiú előtt igyekszik eltitkolni. Náloj. Tessék elgondolkozni, mit von maga után az ajkak helycseréje. A lenti- ek-fent helyzet. Hirtelen értelmezhetővé válik az egyébként helytelen többesszám: alsó ajkak, felső ajkak, dalos ajkak, szeméremajkak. Jolánka éppen ajkait biggyeszti szoknyája alatt, fejére hullott szoknyája alatt (ne feledjük, most éppen kézen áll), grimaszol, mert a vendég sem nem lép hozzája közelebb valami olcsó boka-fogó ürüggyel, segítő szándékkal, sem nem szól, hebeg, dadog valami olyasmit, hogy egyenesítsd ki a térdedet, amikoris szaván foghatná a fiút, odavághatná neki: megpróbálom, ha segítsz. Fönt combjai ékével jelzi a változatokat: nyitja vagy zárja az ajkakat, becsukja a száját vagy összezárt combjaival akár el is tünteti, láthatatlanná teszi. A szoknyának mindegy hogy Jolánka kézenáll vagy sem: lefelé is szoknya, meg felfelé is. Persze akkor is lefelé van, amikor felfelé, ugyanis csak kézenállva következik be az, hogy a deréktól fölfelé: az ész, a gondolat,az agy féltekéje - lefelé legyen s a deréktól lefelé: a testi örömök boldog kertje pedig fölfelé. Vannak föl nem cserélhető helyzetek: rúzsozni csak dalos ajkakat lehet; igaz viszont, hogy pozíciótól függetlenül alsók és felsők egyaránt csókra csábítók. Jolánnal a helyzet fonákja is olajozott. Ha Náloj, akkor köldökét mutatja. Ha Jolán, akkor áll a talpán. 6
