Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Bisztray Adám: Kossuth-szekrény
A Bisztray Adám Kossuth-szekrény T _L alán embermagas, ha nem alacsonyabb, szélte éppen öt arasz, és klasszicista vonalú a maga - kicsit szabálytalan - módján. Eredetileg vörhenyes színű cseresznyefából készült, de egy ismeretlen kéz fekete lakkfestékkel vonta be, ám az idő az ajtó élét lekoptatta. Kétoldalt s elöl három-három üvegablaka van, melyet ma is a kévé keményedéit gitt fog, közöttük hólyagos-fújt eredeti üveglapok is maradtak. Valamikor Késó'y „Józsáé” volt, a haraszti jegyző' és iskolamesteré, feleségem ükapjáé, aki Kossuth-emlékeket őrzött polcain. Az elmúlt másfél évszázad csak annyi kárt tett benne, hogy egy-egy ablakszem betört s hátdeszkája száradt-hasadt meg, amikor elköltöztették. Tartalma veszett s pusztult, a levelek, könyvek, csákó, egyedül a kormányzó temetéséről származó széles, nemzetiszínű szalag bicskával lenyiszált darabja élte túl a sors zivatarait. Feladata szerint a fekete lakkos alkotmány, melynek eredendően vörös színe áttűnik a régi festésen, bizony sok mindenre használtatott. Könyveket tartott három sorban, Kisfaludyt, Petőfit, Jókait, a Toldit, hogy polcai meghajoltak. Aztán levendulaszín brokát függönye mögött frissen vasalt ágyneműt, abroszt, stafírung damasztját. Egy időben női ruhák, kabátok, őszi-téli viselet lógott akasztóin, vagy újra vitrinné változott, porcelántányérokat, berndorfi tálcát, kávéscsészéket bíztak rá. Alul, ahol a polcot üveg helyett deszkalap fedi, mindig könyvek lakoztak. Bármi lehetett a szolgálat célja, neve nem változott, Kossuth- szekrénynek hívták. Az is a tisztelet jele, hogy cifra kulcsának külön helye van. Naponta látom, velünk együtt él. Mégis csak nagynéha jut ezembe, az ember tárgyainak is megvan a maguk sorsa. Az elmúlt idők immár emlékezet alá süly- lyedt dolgai felől faggatnám, de hiába. S hiába szolgál máig hasznosan, üres frigyláda, a szövetségé, mely a szabadság és miközöttünk köttetett. Jövőjét csak óvatosan remélni merem, valamely gyermekem magához veszi, valahányadik unokám is megőrzi, s eredeti nevén nevezi. Hétköznapjainkban nincs is más feladata, mint hogy jelen legyen, kettérepedt hátát a falnak vetve. Hiába alkották fából, lélek van benne. A vasárnap neki is vasárnap, letöröljük róla a port, s megfényesedik kopott oldala. * A Nemzeti Bizottmány egy évszázada halott elnöke nem szorul az én védelmemre, többen vigyáznak emlékére, hogysem én hiányoznék. Akkor családom mindkét ágán érte fáradoztak, és utolsó hazai napján ükapám adott neki szállást és segítséget. Fontos ügy lehetett, ha Kossuth egyetlen estéje és ébredése nyolc 58
