Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Óhajtásaim (Kecskemét és népe 1848 tavaszán)

László református lelkész a forradalmi változásokért tartott hálaadó istentiszteleten mondott beszédében vállalkozott a 12 pont magyarázatára, amit később ugyancsak a város költségén kinyomtattak.

Nem mertek szembeszegülni a közhangulattal még azok a nemesek sem, akik korábban a kiváltságaik mellett kardoskodtak. Sót, miként ez gyakorta megtörténik, egyesek túlságos lelkesedéssel próbálták feledtetni egykori megnyilatkozásaikat. Szokolay Hártó János nem a legszerencsésebb formában a „hiszekegy” keretébe öntötte felbuzdulását:

„Magyar meggyőződés !

Hiszek egy Kossuth mindenhatóságában, mint Magyar hon és Erdélynek újjá teremtőjében, ki fogantatott igazságban. Született Zemplénben, kínzatott Metternik által, el is temettetett Buda várában, harmad évre halottasságából feltámadott és felrándult Pozsonyba, onnan lészen elítélendő a Bécsi eleven halottakat. Hiszünk Kossuthban, mint felelős Minisztériumban. A Magyarokban egyességjökben, és örök életökben ! Punctum.”

Hornyik János, a kiváló történész nem hatódott meg e hirtelen jött fellángoláson és az alábbi megjegyzésével rávilágít arra, mennyire ingatagnak érezte a helyi nemesség egy részének a reformprogramot illető érzelmeit: „Hitvány tacskó! Mikor Kossuthot 1847. végén követnek kitűzték, éles dalt kezdett ellene, és most T

Ellenséges megnyilvánulás, a lelkes közhangulattal szembeni fellépés semmilyen formában sem jelentkezett ezekben a napokban a városon belül. A nemzeti függetlenség és a polgári átalakulással kapcsolatos összes követelés számottevő visszhangra talált, bár kétségtelen, hogy az egyes társadalmi rétegek mást és mást emeltek ki maguk számára.

Pesten a nemzetőrség szervezése március 16-án kezdődött meg annak érdekében, hogy a fokozódó szociális nyugtalanság esetleges kitöréseit megelőzzék. A közbiztonság fenntartása a forradalom vívmányainak megőrzése végett létfontosságúvá vált. Nem vitás az sem, hogy ez volt az a polgári szervezet, amelyen keresztül a nem kiváltságosak is már az első napokban ténylegesen a hatalom részeseivé is válhattak. Nem véletlen, hogy Petőfiék is szorgalmazták ennek megszervezését. Batthyány Lajos szükségesnek tartotta, hogy ez a szervezet országosan is kiépüljön. Ezért március 17-én, miniszterelnökként kiadott második körlevelében így fogalmazott: „Városokban s népesb helyeken a vagyonos osztályból oly őrség alkottassák, melly már együttartása által a személy és vagyonbiztonságot fenntartani képes legyen.”

Miként láttuk, Kecskeméten már március 17-én délután sor került e szervezet alapjainak lerakására, és 20-án, tehát jóval a megyei Választmány megalakulása előtt „öszve gyülekezvén több e városnak minden rendű becsületes polgárai” akiken belül „legelőszöris szükségesnek találtatott egy választmány kiküldése a jelenlevők közül.” Ez a választmány már a következő napon elkészítette és előterjesztette rendszabályát.

Igen figyelemre méltó, hogy a miniszterelnöki rendelettel szemben nem csak a vagyonos polgárokra gondoltak, hanem, miként a 3. pontban foglaltak jelzik: „Felszólíttatik minden rendű és rangú polgár, hogy tartsa hazafiúi kötelességének a béke és csend fenntartásához személyes őrködés által járulni.” Tehát nem is említenek semmiféle vagyoni megkülönböztetést sem. A 4. pont pedig megerő50