Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Dénes Iván Zoltán: Liberalizmus és demokrácia (A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében)
VI. A Nyilatkozat jövőképe A Nyilatkozat válaszként született a Konzervatív Párt 1846. november 12-i megalakulására, az országgyűlést előkészítő 1846/47-es konzervatív konferenciákra, az 1844/45 óta egyre erősödő konzervatív offenzívára22. Ez volt az a kontextus, amelyben a Nyilatkozat megszületett annak megnyilvánulásaként, hogy az ellenzék (a konzervatív kihívásra adott válaszként) immár nyíltan párttá szerveződött. A Nyilatkozat érvelését formájának (retorikájának) néhány eleme látszólag a rendi- sérelmi érveléshez kapcsolja, lényege és egésze viszont a liberális nacionahsta programideológiához és politikai diskurzushoz köti. Államfelfogása az abszolutizmus ellenesség jegyében a kormányfelelősség, a hatalommegosztás és az alkotmányosság kulcsszavaira épült. Nemzetértelmezését a feudális nemzetfogalom, a „regnum" és a „natio” közvetett kritikai és historizáló átértelmezése, mindenekelőtt pedig a polgári nemzet megteremtésére irányuló jogkiterjesztő asszimiláció stratégiája határozta meg.23 Alkotmányosság értelmezése viszont segít abban, hogy megválaszoljuk kiinduló kérdésünket: milyen államforma iránti igény húzódott meg a Nyilatkozat megfogalmazóinak tudatában: az erényen alapuló demokratikus köztársaság, a mérsékleten nyugvó arisztokratikus respublika, vagy a becsületre alapozott monarchia? Nyilvánvaló, hogy mi volt az, amivel szemben fogalmazta meg Kossuth és Deák a Nyilatkozat szövegét: a félelemre alapozott önkényuralom lehetősége és részben valósága. Az is egyértelmű, hogy államformaként a becsületre alapozott királyság kereteit kívánták kialakítani. Ám önképük és nemzetfogalmuk — legalább részben - túlmutatott ezen. A nemesség önmegtartóztatásának jogkiterjesztő asszimiláló reformkövetelményei még beilleszthetők az alkotmányosság védelmének és korszerűsítésének monarchián belüli kezdeményezésébe, de alkotmányosság fogalmukat meghatározó szabadságértelmezésükben kitüntetett helye volt a köz javának, a nemzet érdekének, az ország üdvének. Annak, amit Benjamin Constant Rousseau-kritikájában a „régiek szabadsága”- nak nevezett, s az ő fogalmait újraértelmező Isaiah Berlin „a szabadság pozitív fogalma”-ként idézett fel.24 Annak tehát, ami a demokrácia alapja: a közösség önrendelkezése, önkormányzata, a Montesquieu értelmében vett arisztokratikus köztársaság, ami hosszú távon nem zárja ki, sőt feltételezi a demokratikus köztársaság kialakításának programját. Azt, hogy a hon polgárai saját érdekeiket alárendeljék a köz javának, az erénynek, a haza üdvének. Emögött pedig az a kérdés húzódott meg, hogy kinek kell engedelmeskednem, s a kérdésre adott válasz így szólt: a közösség önkormányzatának, a többségi akaratnak, a nemzetnek. Láttuk, ennek Rousseau-féle (A társadalmi szerzó'désró'lben kifejtett) felfogása, a „volonté general” milyen jellegű társadalom modellt foglal magában és milyen következményekkel jár. A népszuverenitás, ha nem társul hatalommegosztással, zsarnoksággá Levéltári évkönyv (Szerk.: Kanyar József). 11-12. Kaposvár, 1980-1981., Uó': Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, Uő: Kereszttűzben a, Pesti Hírlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841- 42-ben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983, Szabad György: Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában. Akadémiai székfoglaló, 1983. március 4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986, Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 22Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 87-150. Az előzményekre és a liberálisok jogkiterjesztő asszimiláló stratégiájára: Varga János.Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 23 Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 128-150. 24 Benjamin Constant: A régiek és a modernek szabadsága. (Vál. és bev.: Ludassy Mária) Atlantisz, Budapest, 1997. 237-262. (Ford.: Réz Pál), Isaiah Berlin: Négy esszé a szabadságról. (Ford.: Erős Ferenc, Berényi Gábor, utószó: Dénes Iván Zoltán). Európa, Budapest, 1990. 334-443. 38
