Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Dénes Iván Zoltán: Liberalizmus és demokrácia (A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében)
válik, kizárja az egyes polgárok és a kisebbséghez tartozók jogait, só't magát a többséget is előbb fiktív ereknek, majd a zsarnokságnak veti alá. A Nyilatkozat érvelésének kulcsszavai - a kormány felelőssége a törvényhozásnak és a nemzetnek, a hatalmi ágak megosztása, az alkotmányosság, a nyilvánosság, az ellenzékhez való jog, a gyülekezési és a szólásszabadság, a sajtószabadság — azonban másik irányba mutatnak: a liberalizmus irányába. Abba az irányba, ahol nemcsak arra a kérdésre keresik a választ, hogy ki vagy mi a hatalom forrása, hanem arra is, hogy mekkora hatalom illeti meg a hatalom gyakorlóit és az erre a kérdésre adott válasz: minél kevesebb. S tudjuk, ez a liberalizmus lényege: a hatalom megosztása, a teljhatalom kizárása, az alkotmányos biztosítékok kiépítése, az elidegeníthetetlen emberi jogok garantálása. Az, hogy a hatalom gyakorlói nem léphetnek át bizonyos területekre, mert azok szentek és sérthetetlenek. Ezt a beállítottságot nevezte Benjamin Constant a „modernek szabadságá”-nak, Isaiah Berlin pedig „negatív szabad- ság”-nak. A Nyilatkozat és tágabb összefüggései azt mutatják, hogy a magyar liberálisok (legalábbis egy részük) nem voltak zártak a demokrácia felé - konzervatív ellenfeleik erre vonatkozó vádjai (ha rosszindulatúak is voltak), nem minősíthetők teljesen alaptalanoknak. Ugyanakkor érvelésük lényege egyértelműen liberális volt (igaz, a hatalomból kizárt, ellenzéki liberalizmus sajátosságait mutatja). Azt észlelhetjük, hogy a kontinentális Európa liberális nacionahsta programideológiái közül a magyar, annak is elsősorban Kossuth- féle változata lehetőséget kínált liberalizmus és demokrácia szintézisére, arra, hogy a közösség önrendelkezése és a hatalom korlátozása együtt és egymásra vonatkoztatva alkosson programot. Ez pedig a kontinensen ritkaságszámba ment. Párhuzamát az Atlanti-óceán másik partján, az Amerikai Egyesült Államokban találjuk meg, mindenekelőtt Thomas Jefferson (tegyük hozzá: agrárdemokráciát feltételező) értékvilágában. Abban, amelyik az elidegeníthetetlen emberi jogok tételén alapult: az élethez, a szabadsághoz, és a köz üdvéhez, a köz boldogságának kereséséhez kapcsolódott.26 Ez pedig a demokratikus köztársaság erényességét, félelemmentességét kombinálta a mérséklet és a becsület elveivel, az arisztokratikus köztársaság és a királyság alapjaival. Úgy, hogy közben önmagát mindenekelőtt az önkényuralommal szemben határozta meg és újra és újra le kellett és le kell győznie az oligarchikus államforma jellegzetességeit. Azt, amit félelmeink, múltbeli traumáink mellett nekünk is le kell küzdenünk annak érdekében, hogy emberi kapcsolatainkban a kölcsönös szolgáltatások rendszere, az együttműködés és az emberi méltóság váljon uralkodóvá a kiszolgáltatottság, a megalázottság, és a félelem zsarnoki uralma helyett. VII. Tanulságok A mai Magyarország demokratikus berendezkedése nem a közjó, az erény uralmát, hanem az oligarchia birtoklási vágyon alapuló jellegzetességeit, Leopold Lajos 1917-es diagnózisa szerint „színlelt kapitalizmust, a feudális viszonyok kapitalista kizsákmányolását” 25 25 Thomas Jefferson: Writings. The Library of America, New York, N.Y., 1984. 1-102, 327-486. Vö.: Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV. (Vál.: Huszár Tibor - ifj. Bibó István, szerk: Nagy Endre, Vida István, ifj. Bibó István), Magvető, Budapest, 1986-90. IV. 759-782, 796-798. Ludassy Mária: Szabadság, egyenlőség, igazságosság. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989. 7- 46., Hannah Arendt: A forradalom. (Ford.: Pap Mária) Európa, Budapest, 1991. A liberalizmus, konzervativizmus és a nacionalizmus elméleti kérdéseire: Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986. Válogatott tanulmányok. Medvetánc könyvek, Atlantisz, Budapest, 1989. 7-176, 225-252., a liberális nacionalizmus kérdéskörére: Szabadság és nemzet. Liberalizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Európábán. (Szerk: Dénes Iván Zoltán) Gondolat, Budapest, 1993. 9-15, 16-37, 123-248, 309-318, Yael Tamir, Liberal nationalism. Princeton University Press, Princeton, N.J., 1993. 39
