Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Dénes Iván Zoltán: Liberalizmus és demokrácia (A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében)

sát, hiszen a közakarat, a köz javának érvényesítése érdekében teljhatalmat követel. Rousseau a politikát az erkölcs megvalósítása eszközeként értelmezte.

II. 2. A „modernek szabadsága”, a „negatív szabadság’

Annak érdekében, hogy a teljhatalmat elkerülhessük, nemcsak arra kell keresnünk a választ, hogy ki vagy mi a hatalom forrása, hanem arra is, hogy mekkora hatalom illeti meg a hatalom gyakorlóit és az erre a kérdésre adott válasz: minél kevesebb. Ez pedig a hberahzmus lényege: a hatalom megosztása, a teljhatalom kizárása, az alkotmányos biztosítékok kiépítése, az elidegeníthetetlen emberi jogok garantálása. Az, hogy a hatalom gyakorlói nem léphetnek át bizonyos területekre, mert azok szentek és sérthetetlenek. Ezt a beállítottságot nevezte Thomas Jefferson - az élethez, a szabadsághoz és a (köz)boldogság (a közjó) kereséséhez fűzó'dó' - „elidegeníthetetlen emberi jogok’’-nak Benjamin Constant a „modernek szabadsága”-nak, Isaiah Berlin pedig „negatív szabadság’ -nak.9 (A szabadság fogalmáról, negatív és pozitív szabadság viszonyáról, meghatározásáról és kiterjedéséről igen inspiráló vitát folytatott Márkus György és Kis János.)10 11

A szabadság negatív vagy modern fogalma viszont Montesquieu nézeteihez vezet vissza bennünket, mindenekelőtt ahhoz a véleményéhez, hogy meg kell akadályozni a hatalom koncentrációját. Azt, hogy a hatalom egy (vagy kevés) kézben összpontosulhasson, kisajátítható, monopolizálható legyen, amit szerinte leginkább a hatalmi ágak szétválasztásával, a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom elválasztásával, a hatalmi gócok elkülönítésével lehet meggátolni.

Ezt új és új hatalommegosztási formák kialakításával kell körülbástyázni és megújítani Bibó István Az államhatalmak elválasztása egykor és most (1947) című akadémiai székfoglalójának gondolatmenete szerint. Mindenekelőtt azzal az öntudattal és igénnyel, hogy nem hagyjuk, hogy a hatalom bármilyen újabb formáját ki lehessen sajátítani és el lehessen idegeníteni tőlünk, sem a politikai, sem a gazdasági, sem az információs hatalmat, így magát a mind nagyobb jelentőségre szert tevő tudást sem. A menedzser uralom mindinkább megvalósuló rémálma éppúgy hatékony ellensúlyt kíván, mint a kizárólagos és öncélú fogyasztás bálványimádó magatartásmintái.11

III. Erény és korrupció

Montesquieu A törvények szelleméről-ben arra kereste a választ, hogy a politika belső törvényszerűségeinek feltárása milyen következtetésekre vezet. El lehet-e kerülni a birodalmak hanyatlását, korrumpálódását? Azt, hogy luxusfogyasztásukkal, fényűzésükkel maguk ássák alá saját létalapjukat és szolgáltassák ki magukat a hódítóknak.12 Arra is

3 Benjamin Constant: A régiek és a modernek szabadsága. (Vál. és bev.: Ludassy Mária), Atlantisz, Budapest, 1997. 237-262. (Ford.: Réz Pál), Isaiah Berlin: Négy esszé a szabadságról. (Ford.: Erős Ferenc, Berényi Gábor, utószó: Dénes Iván Zoltán). Európa, Budapest, 1990. 334-443.

10 Márkus György: A szabadságról, Kis János: A szabadságról - Márkus Györggyel vitázva, Márkus György: Illúziók és reáliák, Kis János: Margináliák. Beszélő, III.II. 8-9 (1997) 18-82. V.ö.: Isaiah Berlin: „From hope and fear set free” In: Uő: Concepts and categories. Philosophical essays. Oxford University Press, Oxford, 1980. 173-198

11 Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV. (Vál.: Huszár Tibor - ifj. Bibó István, szerk: Nagy Endre, Vida István, ifj. Bibó István), Magvető Könyvkiadó, 1986-1990. II. 367-397.

12 Montesquieu: A törvények szelleméről I-II. (Ford. Csécsy Imre, Sebestyén Pál) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. Lásd még: Uő: A rómaiak nagysága és hanyatlása. (Ford.: Szávai János) Magyar Helikon, Budapest, 1975. V. ö: Isaiah Berlin: Montesquieu. In: Uő: Against the current:

33