Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Dénes Iván Zoltán: Liberalizmus és demokrácia (A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében)
választ keresett, hogy mi segíti inkább elő a civilizálódás folyamatát: a katonai hódítás vagy a kereskedelem. Rousseau az ókori Spárta mintájára zárt társadalom modellel, konzervatív egalitarizmussal, kereskedelem ellenességgel kívánta kizárni az állam korrumpálódását és szerette volna biztosítani az erény uralmát az államban13 14. Montesquieu megközelítése ugyancsak a korrupció ellen irányult, s az erény előmozdítását célozta. Tételei mégis szöges ellentétben álltak Rousseau elképzeléseivel, hiszen az erényes élet lehetőségét mindenekelőtt a zsarnoksággal állította szembe. Arisztotelész (és az ő nyomán járó keresztény gondolkodás) értékeléseivel ellentétben ő nem osztotta azt a felfogást, miszerint a kereskedelem élősdi tevékenység, s a földművelés produktív és tisztességes. Éppen ellenkezőleg, úgy látta, hogy a kereskedelem civilizációs hajtóerő, miként a magánérdek is, s ha nem is biztosítja az abszolút erkölcs uralmát, mégis nagyban elősegíti természetünk domesztikálását — sokkal inkább, mint a katonai hódítás, hiszen előmozdítja a különböző kultúrák közeledését, a szokások megszelidülését. Montesquieu közvetlenül is állást foglalt erény és korrupció viszonyának kérdésében, méghozzá államforma-értelmezésében, amelyben Platón és Arisztotelész értelmezésétől eltérő módon ítélte meg a demokráciát. O három jó és egy rossz kormányformát állított szembe egymással. A demokratikus köztársaságot, az arisztokratikus köztársaságot és a monarchiát tekintette alkotmányos, jó kormányformáknak, míg a törvények és alkotmány nélküli kormányzást az önkény uralmának, alkotmányellenesnek, zsarnokságnak minősítette. A demokratikus köztársaság a legnehezebb alkotmányos kormányforma, mivel az erényen alapszik, azon tehát, hogy a közösség minden tagja saját érdekét önként alárendeli a közjavának, ez pedig csak akkor lehetséges, ha kinek-kinek mindennapi tapasztalatai, otthoni, közéleti és nevelődési élményei egyaránt azt támasztják alá, hogy a köz java magasabbrendű és fontosabb, mint saját érvényesülése. Az arisztokratikus köztársaság az irányító legjobbak mérsékletén, pontosabban önmérsékletén nyugszik, azon tehát, hogy az arisztokrácia tagjai önként alárendelik saját egyéni érdekeiket a köz javának és tevékenységükkel azt segítik elő — ami könnyebben valósítható meg, mint az egész közösség önfeláldozása. A monarchia egy ember törvényes uralma, amely alkotmányosságon, a nemesség létén és az uralkodó és a kormányzottak közötti közvetítésén, a törvények uralmán alapul, s elve és mozgatója a becsvágy. Az, hogy a becsület fontosabb a puszta életnél. A zsarnokság viszont egy ember korlátozatlan és törvénytelen uralma, amelyben nincs alkotmány, nemesség és törvény, csak a vallás mérsékli a zsarnok önkényének érvényesülését, s az uralom elve és mozgatója a félelem. Politika és erkölcs kapcsolata Montesquieu gondolatmenete szerint közvetett: a politikának megvannak a maga tértől és időtől is függő törvényszerűségei, de az erkölcstelen politika, a korrupció a félelem által uralt zsarnokság jellemzője, míg az erkölcsös politika a legnehezebben megvalósítható államforma, az erényen alapuló demokratikus köztársaság sajátossága. A demokratikus köztársaság az erény uralma, s ennek az ellentéte a zsarnokság, amely a félelem és a korrupció világa.H Mindehhez tegyük hozzá a demokratikus liberalizmus egyik élő klasszikusának, a mi Bibó Istvánunk felfogására sokban emlékeztető John Rawls — A politikai liberalizmus című 1993-ban megjelent könyvében kifejtett — alaptételét, miszerint a pluralista demokrácia azon alapul, hogy tagjainak nézetei az evilági és túlvilági üdvözülés kérdésében essays in the history of ideas. Oxford University Press, Oxford, 1981. 130-161., Judith N. Shklar: Montesquieu, (Ford.: Pálosfalvi Tamás) Atlantisz, Budapest, 1994. 121-141. Lásd még: Christopher J. Berry: The idea of luxury. A conceptual and historical investigation. Cambridge University Press, Cambridge, 1994. 13 Jean-Jacques Rousseau: Értekezések és filozófiai levelek. (Vál., utószó és jegyz.: Ludassy Mária, ford: Kis János) Magyar Helikon, Budapest, 1978. 463-618, 791-802. V.ö.: Ludassy Mária: Négy arckép. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989. 67-133, Uő: Téveszméink eredete. Atlantisz, Budapest, 1991. 7-59. 14 Montesquieu: A törvények szelleméről I-II. (Ford. Csécsy Imre, Sebestyén Pál) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. I. 122-277. V. ö: Isaiah Berlin: Montesquieu. In: Uő: Against the current: essays in the history of ideas. Oxford University Press, Oxford, 1981. 130-161., Judith N. Shklar: Montesquieu, (Ford.: Pálosfalvi Tamás) Atlantisz, Budapest, 1994. 121-141. 34
