Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Dénes Iván Zoltán: Liberalizmus és demokrácia (A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében)

mányformák. A türannisz, az oligarchia és a demokrácia (egy ember, kevés ember és sok ember uralma a saját érdekében) viszont rossz kormányformák, hiszen nem a köz javát, hanem a hatalom birtokosainak a magánérdekeit szolgálják és ezért nem az erényes életet biztosítják. A háztartás fenntartásának és a közélet intézésének szerény és kielégítő alapját és megfelelő életformáját alkotja a földművelés, viszont a kereskedelem, annak az árucserén túlmutató formája öncéllá teszi a pénzkeresést, a magánérdek követését és elvon a közügyektől, az erényes élettől. Az erényes élet a városállamban és a városállamért élt élet. Alapja a háztartás mindennapi gondjaitól felszabadított, családjára, rendezett háztartására támaszkodó, szabadidővel rendelkező és szabadidejét a köz ügyeire fordító erényes polgárok politizálása, kötelességszerű tevékenysége a köz javáért.'1

1. 2. Erkölcs és politika kapcsolata: Machiavelli értelmezése

A republikánus erkölcs alapján álló Machiavelli a firenzei köztársaság bukása után a fejedelemnek írt művében, amelyben azt fejtette ki, hogy milyennek kell lennie a jó fejedelemnek, szakított a királytükrök műfaji követelményeivel. Nem azt fejtette ki, hogy milyen legyen a keresztény fejedelem, hanem azt, hogy a sikeres fejedelem ne a keresztény erkölcsöt tekintse irányadónak, hanem a politika belső törvényeit: legyen eredményes, sikeres és sokkal inkább az antik példákat kövesse, mint a kereszténység előírásait. Mint hívő követheti ugyan vallása parancsait, de mint fejedelem legfeljebb szimulálhatja azt, mert a két szerep, a hívő és a fejedelem szerepe összeegyeztethetetlen egymással. A hívő ugyanis túlvilági üdvözülésre törekszik, a fejedelem viszont evilági sikert kell hogy elérjen. Machiavelli szerint a keresztény erkölcs és a sikeres poütizálás kizárja egymást, s a politika nem lehet az erkölcs szolgálója. Machiavelli - Isaiah Berlin (oxfordi) és Quentin Skinner (cambridge-i) eszmetörténészek értelmezései szerint - nem azt állította, hogy a cél szentesíti az eszközt, hanem azt, hogy a sikeres politikának megvannak a maga belső törvényszerűségei és azok nem azonosak a keresztény erkölcs követelményeivel, sőt azzal ellentétbe is kerülhetnek. Maga az erény, a virtú az eredményes, hatékony pohtizálás képessége és eredménye. Politika és erkölcs tehát két külön szférába tartoznak és egymással nem szükségképpen hozhatók közös nevezőre.4 5

4 Arisztotelész. Politika (Bev. és jegyz.: Simon Endre, ford.: Szabó Miklós, Horváth Henrik) Gondolat, Budapest, 1969. 164-173, 195, 202-215, 240-244, 248-266, 312-324. Lásd. még: Uő: Nikomakhoszi etika, (Ford. Szabó Miklós, gondozta és jegyz: Simon Endre) Magyar Helikon, Budapest, 1971. US: Eudémoszi etika. Nagy etika (Ford. és jegyz. Steiger Kornél, utószó: Heller Ágnes) Gondolat, Budapest, 1975. V.ö.: Isaiah Berlin: „From hope and fear set free" In; US: Concepts and categories. Philosophical essays. Oxford University Press, Oxford, 1980. 173-198., Hannah Arendt: The human condition. The University of Chicago Press, Chicago - London, 1989 (1958). 22-78,192-206., US: Múlt és jövS között. Nyolc gyakorlat a politikai gondolkodás terén. (Ford.: Módos Magdolna). Osiris Kiadó — Readers International, Budapest, 1995. 49-180.

5 Niccolo Machiavelli művei I-II. Európa Könyvkiadó, 1978. A fejedelem (Ford.: Lutter Eva) I. 5- 86, Beszélgetések Titus Livius elsS tíz könyvétől (Ford.: Lontay László) I. 87-442. V.ö.: Isaiah Berlin: The originality of Machiavelli. In: US: Against the current: essays in the history of ideas. Oxford University Press, Oxford, 1981 25-79., Quentin Skinner: Machiavelli. (Ford.: Pálosfalvi Tamás) Atlantisz, Budapest, 1996. Lásd még: J.G.A. Pocock: The Machiavellian moment: Florentine political thought and the Atlantic republican tradition. Princeton University Press, Princeton, 1975., Gisela Bock, Quentin Skinner, Maurizio Viroli (szerk.:) Machiavelli and republicanism. Cambridge University Press, Cambridge, 1990.

31