Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Dénes Iván Zoltán: Liberalizmus és demokrácia (A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében)
I. Erkölcs és politika „Ha tehát hiányzik az igazságosság, mi egyebek a királyságok, mint rablóbandák? Hiszen a rablóbandák is mi egyebek, mint apró királyságok?”* Szent Ágoston: De civitate Dei (TV. 4.) Milyen elv alapján szerveződik az a társadalom, amelyben élünk? Milyen formája van az államnak? Mi a fontosabb, hogy az állam békében hagyja polgárait, ne zavarja életüket, vagy az, hogy biztosítsa esélyegyenló'ségüket? Mi a kapcsolat a népszuverenitás és a hatalommegosztás, a demokrácia és a liberalizmus között? Milyen viszony van erkölcs és politika, közjó és magánérdek, erény és korrupció, a katonai hódítás és a kereskedelem között? Ezek a filozófiai kérdések igencsak aktuálisak számunkra is. I. 1. Antik államforma-értelmezések Platón Az állam című dialógusában két jó és négy rossz államformát különböztetett meg egymástól. A jó kormányformákat, a monarchiát (a királyságot) és az arisztokráciát (a legjobbak uralmát) elhatárolta a rosszaktól: a timokráciától (a dicsó'ségvágy és az indulat alapján álló uralomtól), az oligarchiától (a vagyoni uralomtól, a kevés vagyonos uralmától, amelyet azok a sok vagyontalan felett gyakorolnak), a demokráciától (a sok vagyontalannak a vagyonosokkal szembeni uralmától, amely arra irányul, hogy ók, a vagyontalanok legyenek vagyonosok, méghozzá a korábbi vagyonosok kárára) és a türannisztól (egy ember, a türannosz, a zsarnok uralmától). A monarchia és az arisztokrácia a bölcsességen alapul és megfelel emberi mivoltunk legjavának, a timokrácia emberi természetünk állati vonásai közül az oroszlán bátorságának felel meg, az oligarchia, a demokrácia és a türannisz viszont a nyereség és a vágyakozás államformái és állati mivoltunk megnyilvánulásai. Az államformák átmennek egymásba, változásuk ciklikus, körforgásszerű. Rendezett, alkotmányos állapotot a jó kormányformák biztosítanak, amelyek erényes életet tesznek lehetővé, a rossz kormányformák viszont kizárják azt.:! Arisztotelész a Politikában (és a Nikomakhoszi, valamint az Eudémoszi etikában) a városállamok alkotmányait, rendezettségét vizsgálta és azt kereste, hogy melyik teszi lehetővé a leginkább a rendezett viszonyokat és az erényes életet. Aszerint, hogy egy ember, kevés ember vagy sok ember gyakorolja az uralmat, s hogy ez az uralom az uralmat gyakorlók saját érdekében vagy a köz érdekében érvényesül, három jó és három rossz kormányformát vagy alkotmányt különböztetett meg egymástól. A monarchia egy ember, az arisztokrácia kevés ember és a politeia (ez utóbbi a monarchia, az arisztokrácia és a demokrácia vegyes kormányformája) sok ember uralma a közjó érdekében — ezek o jó kor- 2 * 2 Az idézet Kendeffy Gábor fordítása: Uő: Szent Ágoston és Bibó (Hozzászólás Gábor György előadásához) In: Bibó István életművének aktualitása. Konferencia a Friedrich Ebert Stiftung támogatásával. Szeged, 1992. november 5-7. (Szerk.: Takáts József). Friedrich Ebert Alapítvány, Budapest, 1993. 194-197, idézet: 195-196. Vö.: Gábor György: „Arché andra deikszei". Szent Ágoston állambölcseletének öröksége, Kovács Gábor: Bibó és az ágostoni politikai teológia (Hozzászólás). Bibó István életművének aktualitása 180-190, 191-193. :i Platón összes művei I-III. Európa Kiadó, Budapest, 1984. II. Az állam ( Ford.: Szabó Miklós) 298-299, 453-454, 463-469, 520-648. 30
