Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Nagy Miklós: A márciusi ifjakról
mint Vasvárié (A márciusi ifjúság. Életképek, június 4.) Mindketten nemzeti egységet óhajtanak, készek a nyílt vagy burkoltabb önbírálatra. Az ifjú történész ilyen formában: „A középponti ifjúság egyetlen hibát követett el. Tovább akart menni a tények mezején, mint amennyire nemzetünk el volt készülve (...). így szakadt el egymástól a pesti ifjúság és a nemzet.” (V. P. Válogatott írásai. Bp. 1956. 299.) A lapszerkesztő' továbbmegy: saját eszmetársait vonja feleló'sségre „a táblabírák, a volt nemesség”, iránti gúnyos és elítélő' magatartásukért. Jókai érvelése körülbelül ilyen: A nemesség megszűnt, a kiváltságok tulajdonosai önként mondtak le előjogaikról, ám megőrizték hagyományos nemzeti érzésüket, ami kincs lesz a jövőben is. A „mozdulatlanság”, amelyet felrónak a táblabírák- nak, nemcsak rájuk jellemző, megtalálható „a nép minden osztályában, fönt és alant, meg magában a fiatalságban is.” (JKK, Cikkek II: 167.). A nemesi porták túlbuzgó védelmezése miatt azonban nem feledkezhetünk meg a Congrev-rakéták fölöttébb igaz és időszerű megállapításairól. Mennyire telibe talál például a pesti (és nemcsak a pesti) polgárság kurta jellemzése: „A polgárság vétke az: hogy a nemességet szereti előjogaitól megfosztva látni, de saját előjogait a néppel megosztani nem. Örül az aristocratia megbukásán s azt hiszi: hogy ez örökségben rá marad.” (Uo. 165.) A Nép című kapitulum keserű sorait akár Petőfi is papírra vethené a szabadszállási választási tragikomédiát követően: „A földmívelő nagy tömeg előtt ismeretlen fogalom volt e szó: »haza«. Még most is az. Szabadságáért akárki más iránt háladatos, csak hazája iránt nem. Ha azt mondjátok neki: hogy keljen fel honát védelmezni a muszka ellen, sírva fakad s azt mondja: hogy inkább robotol és éhezik. A nemzeti színeket nem érti; neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje alatta nincs, nagy kétfejű sassal. Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bízik, terveinkben nem segít. így bünteti bennünk isten apáink vétkeit (...) Semmi sem valószínűbb, mint hogy e közben éppen magunk veszünk el, minket kövez meg, minket feszít meg a nép: (...) De az mind-egy. Sírunk fölött boldog leend az utánunk következő nemzedék és mi nyugodni fogunk.” Uo. 166. (Majd száz esztendő múltán, 1942-ben A felvilágosodástól a sötétedésig lapjain Féja Géza teljes egyetértéssel idézi a nemesi értelmiség önvádjának megnyilatkozását a fentiekből.) Kitekintés A visszavonulást megkezdő márciusiak lemondanak a belpolitikai harc folytatásától, ám nem a forradalmi szellemű honvédelem követelésétől s a csatatereken való példaadástól. Többségük a szeptemberi fordulat után már katonatiszt (Degré Alajos, Lisznyai Kálmán, Sükei Károly, Vidats József) közigazgatást meg hadvezetést ellenőrző kormánybiztos (Dobsa Lajos, Irányi Dániel), Vasvári szabadcsapatokat irányít, külpolitikai támogatást kereső diplomata lesz Irinyi József. Jókai és Pálffy Albert megmarad az újságírásnál, Vajda Jánost nem hagyja el a költészet múzsája, noha zászlótartóként végigküzdi a délvidéki hadjáratot. Sebet sokan kapnak, Petőfi s Vasvári fiatal életét is feláldozza. Március csodálatos idusának félszázados évfordulóját mindössze ketten ünnepelhették meg közülük: Dobsa és Jókai. 26
