Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
után, Heyne tanítványként éppen Csorna érkezése esztendejében, 1816-ban lett a Georgia Augusta professzora és Mitscherlich-kel együtt maga is részt vett a klasszika-filológiai szeminárium újjászervezésében. Az antik világ szellemét kutatva, szakmája széles skáláján tevékenykedett. Filológiai enciklopédiát, görög nyelvet és irodalmat, valamint régiségtant, görög verstant, Görögország ókorát, a görögök közül Homéroszt, Pindaroszt és Plátónt, a rómaiak soraiból pedig Cicerót és Terentiust kutatta és tanította. Viszonylag keveset írt, kiadott munkáinak súlya azonban annál jelentősebb. Nevéhez fűződik Pindarosz, Albius Tinullus és Demoszthénész kritikai kiadása. Szakjának kiváló ismerőjeként, nagytudású nyelvészként a filológiai-forráskritikai módszert, a logikus szerkezeti felépítés elvét és a művészi kifejezésmódot képviselte. Törékeny testében kiváló szellem és nemes jellem lakozott. Egyike volt Csorna mestereinek. Göttingai akadémitánk professzorának kedves témáját, Pindarosz költészetének magyarázatát hallgatta tőle. Körösinek ismernie kellett Dissen ottartózkodása idején, 1817-ben megjelent kötetét, melyet Pindarosz magyarázatáról jelentetett meg s nyilván tagja volt a professzora által vezetett és újjászervezett filológiai szemináriumnak is. Miként a matematikáról, úgy a görög és latin nyelvtanról a művelődés emberei azt tartják, hogy élesíti a szellem fegyvereit és fejleszti a logikai készséget, a magasszintű göttingai klasszika-filológiai szemináriumra fokozottan áll a megállapítás. Ez a tanműhely lehetett az az iskola, amelyben a szövegkritika és szövegértelmezés alapos, szinte szőrszálhasogató módszerének és a filológia legjobb hagyományainak alkalmazásával Csornát nyelvészként keményen felkészítették. Csorna nagyban az itt tanultak alapján vállalkozhatott, hogy az európai tudósok és az ő számára teljesen ismeretlen és idegen tibeti nyelv rejtelmeibe behatolhasson és annak nyelvtanát megírja, tibeti-angol szótárának anyagát pedig össze- gyűjthesse és megszerkeszthesse. Marczell Péter fogalmazását elfogadva „a később tibetizáló hallgató, sorsdöntő előnyére, hozzászokhatott a szójelen- tés-meghatározás és szövegértelmezés legbokrosabb nehézségeihez, leküzdésükben a kontextusok és utalások gondos, aprólékos tiszteletbentartásához. ” Mielőtt nagy útjára elindult, Körösi azt vallotta, hogy nagy terve érdekében 13 élő és holt nyelvet sajátított el. Az utóbb tárgyalt „holt nyelvek” után, most már lássuk, hogy melyek voltak az élő nyelvek, melyeket Göttingában megtanulhatott. Előre kell bocsátanunk, hogy itt is több tévedést kell eloszlatnunk. Baktay alapján a Körösi-kutatás szakemberei eddig elfogadták azt a megállapítást, hogy az angol nyelvet Göttingában Fiorillo professzortól tanulta. A felfogás azonban tévedésen alapszik. J. D. Fiorillo itáliai eredetű, de már Hamburgban született és Rómában festészetet tanult művész volt, aki egy ideig Bolognában dolgozott. Mint több művészeti díj nyertesét később a braunschweigi herceg udvari festőjének hívta meg. 1799-től állott a Göttingai Egyetem szolgálatában, ekkor nevezték ki rk. tanárnak és könyvtári titkári minőségben az Egyetemi Könyvtár művészeti gyűjteménye vezetőjének. 1813-tól már rendes tanár. Fiorillo érdeme, hogy az egyetem gyarapodó művészeti anyagát (festményeket, metszeteket stb.), összesen mintegy 70 műdarabot, különválasztva négy teremben helyezte el és az egyetem szépművészeti gyűjteményét megalapította. Annak értékei között német, németalföldi, francia, olasz és más művészek alkotása szerepel, köztük Rafaello, Dürer és Rubens művei. Tanszemélyzeti tagként művészetet tanított, ennek sorában általános kurzusokon kívül a görög művészet történetét, antik (görög és római) szobrászatot. Az egyetemi gyűjtemény felhasználásával gyakorlati bemutatókat is tartott, ugyanakkor művészetelméletről szólva az alkotás, a rajz, a szerkezet rejtelmeibe is bevezette 55
