Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
hallgatóit. Számunkra külön is fontos, hogy egyik tanulmánya Mátyás király olasz tudósaival és művészeivel fogkalkozik. Több német és külföldi tudományos társaság és akadémia tagjává választotta. Ezek után végkövetkeztetésünkben szét kell oszlatnunk azt a tévhitet, mintha Csorna Fiorillotól tanult volna angolul. Hiszen valójában Fiorillo az egyetemen nem tanított angol nyelvet, az angolt tehát Csornának más tanártól kellett elsajátítania. Következtetni lehet arra is, hogy kitől. A göttingai Egyetemi Könyvtárnak küldött tibetisztikai munkái ajánlásában különös nagy elismeréssel szólt Beneckeról és Bunsenról, ottani könyvtáros professzorairól. Közülük G. Fr. Benecke (1762-1844) 1780-tól Heyne tanítványaként Göttingában diákoskodott. Szakmailag először a klasszika-filológia érdekelte, későbbi azonban főleg a germanisztikában és anglisztikában vált ki. Mint a brit nemzet őszinte barátja az anglisztika első tudományos művelője az egyetemen, ahol 1804-ben doktorál és 1814-ben már rk. tanár. Angol nyelvi és irodalmi kurzusokat egyaránt tartott, több angol munkát, útleírást fordított németre. Kiválóan képzett filológus volt, aki a klasszika-filológiában tanult módszereket a germanisztikában és anglisztikában szakszerűen alkalmazta. Vérbeli kutatói alkata tette alkalmassá, hogy kéziratok, kútfők tanulmányozásával és forráskritikai módszerével iskolát teremtsen. A maga szakterületén klasszikus volt, aki a természettudós elmé- lyedő-boncoló vonásait érvényesítette. Gyakorló angol nyelvkönyvet is szerkesztett (Handbuch der englischen Sprache), az egyetemen angol nyelvgyakorlatot is vezetett. Az angol oktatásban mellette feltűnik Csorna korában Bodenburg kandidátus is. Talán Benecke angol nyelvtana lehetett az „angol grammatika”, amellyel Borgátai Szabó József hazainduló akademita-társát, Csornát megajándékozta. Az angolban élete hátralévő negyedszázadában is tökéletesítette magát, másként nem készíthetett volna angol nyelven tibeti nyelvtant és tibeti-angol szótárt. Az angolt grammatikailag kitűnően ismerte, de a francia Jac- quemont szerint tibeti tartózkodása idején ezt a nyelvet idegen kiejtéssel beszélte. Mindenesetre az angol elsajátítása számára meghatározó jelentőségű volt, mert nemcsak, hogy ezen a nyelven közölte tudományos eredményeit, hanem keleti útja során ez volt számára a fő kommunikációs lehetőség, bár a franciának, tudományos körökben pedig a latinnak is hasznát vette. A kiváló nyelvérzékkel megáldottt Csorna Göttingában tanult meg franciául. Lehetséges, hogy a nyelvvel már Nagyenyeden ismerkedni kezdett, Göttingában azonban bizonyíthatóan már tanulta. Kollégája, a többször említett Borgátai azt írja róla, hogy „egy párizsi igen öreg dámánál a francia társalgási beszélgetés alkalmával” ismerkedett meg vele. A hazájától idegenbe szakadt francia hölgy talán anyanyelve puszta terjesztése vágyától vezettetve tartott francia társalgási órákat, de lehet, hogy egyszerűen magánórák jövedelméből élt. Ha Csorna ilyen alkalmakat is kihasznált francia nyelvtanulásra, annál inkább élt olyan lehetőségekkel, amelyek önként adódtak az egyetem tanrendjéből. Hiszen a Georgia Augusta Egyetemen természetesen szervezett francia nyelv- és irodalomoktatás is folyt. A francia nyelv a felvilágosodás 18. századában jelentősen előretört egész Európában, így Németországban is népszerű volt. Csak példaképpen említjük, hogy az államelméletben is jeleskedő Schlözer francia nyelven is tartott előadásokat az egyetemen. Magát a nyelvet azonban született francia szakemberek oktatták, Csorna korában Francois Artaud de Soulange (1765-1837). Fiatalon, 1791-ben vándorolt ki Franciaországból és részt vett a forradalmi Franciaország elleni 1792. évi első koalíciós hadjáratban. 1794-ben Göttingenben telepedett le, ahol elvégezte az egyetemet s itt is nyert alkalmazást. 1799-ben lektorként, 1805-től rk. tanárként, 1819-től pedig rendes 56
