Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja

utazásról 1816-ban le kellett mondania és végülis a számára kijelölt városba, Göttingába utazott továbbtanulásra.

Ma már bizton állíthatjuk, hogy Kó'rösinek német tanulmányútjával szembeni fenntartásai nem bizonyultak helytállóknak. Mikor ugyanis göttingai tanulmányai után visszaérkezve Bécsbe, 1818 végén Ujfalvyval ismét találkozott, a Németországba indulásakor mondottakkal teljesen ellenkező véleményt nyilvánított. Barátja azon kérdésére ugyanis, hogy „a göttingai tudományos aknákban mi nemes érczeket zsákmányolt ki ?”, így válaszolt: „Reménységem felett: a zsidó exegesist, főleg az arab és török nyelvet, mik tervemnek fő tényezőji. . . ” Nyilvánvaló tehát, hogy a kötelező bibliatudományokon kívül a keleti nyelvekben és az orientalisztikában mélyedt el és szakosodott.

Újfalvy visszaemlékezésén kívül azonban más emlékeket, forrásokat is tekintetbe kell vennünk ahhoz, hogy Körösi göttingai tanulmányairól teljesebb és igazabb képet nyerjünk. Mégpedig magának Körösinek a jelentését és emléklapjait, az egyetemről kapott végbizonyítványát, göttingai kollégái visszaemlékezéseit, a könyvtár rávonatkozó kölcsönzési naplójának bejegyzéseit, az Egyetemi Könytárnak küldött saját tibetisztikai munkák ajánlósorait és tanárainak azokról szóló ismertetésében foglaltakat. Még így is csak nagy vonalakban rajzolódik ki, hogy tudományosan mit végzett, ismeretekben mit nyert és egyáltalában mit csinált és hogyan élt Göttingában. Mindezekből bennünket ezúttal csak tanulmányai, tudományos foglalatosságai és nyereségei érdekelnek.

A kérdés tisztázását megnehezíti, hogy 1818-as „Távozási bizonyítványa” egészen általános. Mindössze azt igazolja, hogy Körösi a Göttingai Egyetem teológiai karára beiratkozott és két esztendő alatt ott tartózkodott s „dicséretre méltóan és mintaszerűen viselkedett”. Körösi bizonyítványa nagyban különbözik a többi Göttingában tanult diákunk igazolványaitól. Mert azok több, általuk végzett kurzusról (néha azok száma 6-8-ra is felment) számolnak be, s az egyes professzoroktól külön igazolványokat kaptak a látogatott és elvégzett kurzusokról. Vajon igen nagyszámú lehetett a Körösi által látogatott előadások száma és azért nem akarta zavarni annyi tanárát bizonylatok kiállításával ? A legkézenfekvőbb magyarázat inkább az lehet, hogy míg kollégái karrierjének megalapozásában hasonló neves külföldi professzorok sokoldalú igazolása segítséget jelenthetett, Körösinek nem diplomára, hanem tudásra volt szüksége, amit az életben, a gyakorlatban, tudományos kutatatásaiban-utazásaiban-eredmé- nyeiben akart hasznosítani. Hiszen már régebben elhatározta, hogy keleti utazásával igyekszik magyar ősei eredetét kikutatni és elődei hajdani lakóhelyét akarja megtalálni.

Nagy tervéhez szabta göttingai tanulmányait és olvasmányait, amiben tanárain kívül az Egyetemi Könyvtárnak volt döntő szerepe. Körösi könyvtárban végzett búvárkodásai tekintetében a vélemények megoszlanak. A könyvtár kölcsönzési naplójának 1816 áprilisától 1817 szeptemberéig rávonatkozó bejegyzései szerint Körösi göttingai otthoni olvasmányai sorában görög, latin, olasz, német és francia nyelvű irodalmi-történelmi munkákon (Euripidész, Hérodotosz, Homérosz, Szophoklész, Xenophon, Dante, Tasso, Schiller, Herder, Fénelon és Marmontel) és Eichhorn művein kívül Barthélemynek Voyage de jeune Anachar- sis en Grece útleírásba burkolt államregénye szerepel, amelyet Csorna kétszer is kikölcsönzött. A felsorolt kölcsönzési jegyzékben találunk még történeti címeket V. Károly császárról, Skócia múltjáról és a francia forradalom eseményeiről. Okkal hiányolhatjuk viszont a jegyzékből a Csornát foglalkoztató ázsiai témákról szóló könyveket, valamint Deguignes, Schlözer, Thunmann, G. F. Müller, J. E.

49