Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
Fischer és Pray műveit, a születő orientalisztika, magyar eredetkérdés és őstörténet, valamint a nyelvészet körébe vágó alapvető munkákat. Noha Körösi göttingai tartózkodása nagyobb részének, az utolsó 15 hónapnak kölcsönzött könyvei hiányoznak belőle, az ismert munkák jegyzéke felette meggondolkoztató. Válasz talán az lehetne, hogy Körösi számára az igazi műhely maga a könyvtár olvasóterme volt, itt mélyedt el az őt érdeklő tanulmányokban, könyvekben. Ennek ellentmondani látszik viszont, hogy a göttingai Egyetemi Könyvtár elég szűkre szabott nyitvatartási időben állott az olvasók rendelkezésére. Marczell Péter írja, de a Göttingische Gelehrte Anzeigen számaiból is kiderül, hogy a könyvtár mindössze heti 8 órát tartott nyitva (hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 1-2 óra, szerdán és szombaton pedig 2-4 óra között). Mielőtt a kérdésben elmélyednénk, szükségesnek látszik magának a könyvtárnak részletesebb bemutatása, a benne foglalt anyagok és működésének rendje tekintetében egyaránt. A könyvtár egyidős volt az egyetemmel és azzal párhuzamosan fejlődött a kontinens egyik legértékesebb gyűjteményévé. Szer- vezésében-gyarapításában főleg Chr. G. Heyne, a híres klasszika-filológus jeleskedett, aki 1791-1812 között állott az Egyetemi Könyvtár élén. Ezalatt a könyvtár állománya 60. 000-ről kb. 200. 000 kötetre gyarapodott (a számokat Fr. Saalfeld egyetemtörténete adja meg), utána, 1820-ra pedig elérte a 240. 000 darabot. Cholnoky Csorna korában túlzóan 300. 000 kötetről beszél, Marczell közel 170. 000-re teszi a könyvtár köteteinek akkori számát. 1797-ben 138 periodika járt rendszeresen a könyvtárnak, köztük 10 német, 2 francia és 2 amerikai újság, a szakfolyóiratok között pedig 12 általános tudományos jellegű, 20 teológiai, 9 jogi, 12 orvosi folyóirat, a többség a humán tudományok köréből. Heyne halála után (1812) a könyvtár fejlesztésében Bunsen és Benecke professzorok játszottak vezetőszerepet. Továbbvitték Heynenak azt az alapvető szempontját, hogy a könyvtárba a korszak minden jelentős tudományos alkotása bekerüljön a világ legkülönbözőbb tájairól, Európa és más földrészek tudományos folyóirataival, sőt fontosabb lapjaival bezárólag. így a göttingai Egyetemi Könyvtár anyagából betekintést lehetett nyerni jóformán az egyes országok mindennapjaiba, politikai és művelődési életébe, tudományos eredményeibe, azok legváltozatosabb szakjaiba a filozófiától a nyelvészetig, a germanisztikától az orientalisztikáig, a klassszika-filológiától a modern nyelvekig, a történelemtől a földrajzig, a matematikától a technika legkülönbözőbb ágazatáig. A könyvtárnak jelentős magyar vonatkozású anyaga is volt, melyhez részben vásárlás, részben adomány formájában jutott az intézmény. Ugyanis nemcsak az ott dolgozó tanárok hagyományozták részben vagy egészben könyveiket a göttingai Egyetemi Könyvtárnak, vagy a tanárok utódai adták el elődeik könyvtárát az intézménynek, hanem a diákok hálájuk kifejezése jeléül több-kevesebb könyvet adományoztak német Alma Materük thékája számára. Közöttük többen voltak az ott tanuló magyar diákok közül is. Az egyes erdélyi egyházi ösztöndíjasok rendszerint teológiai kiadványaikból ajándékoztak könyveket a göttingai Egyetemi Könyvtárnak. így például a felvilágosító Kör- möczi János, későbbi püspök unitárius kiadványokat. A kérdés súlya annál nagyobb volt, mert például az 1790-es években itt tanult gr. bethleni Bethlen Imre, gr. Bethlen Elek (akinek kísérője Gyarmathi Sámuel volt), br. Kemény Simon, br. Kemény János, gr. Rhédei László, hogy csak olyan erdélyi arisztokratákat említsünk, akik otthon komoly művelődési háttérrel rendelkeztek s maguk is igyekeztek hazai könyvtartalékaikból Göttingának is juttatni. Az állandó gyarapodásnak hála sok magyar történelmi, irodalmi és politikai munka került be a könyvtárba. Amit egyébként a Göttingische Gelehrte Anzeigenben megjelent 50
