Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
saját megjegyzés, egyetemi munkájára vonatkozó adat, barátainak visszaemlékezése minden, ami tudományos felkészüléséről valamelyes támpontot nyújt. Homály fedi például németföldi, illetve göttingai tartózkodásának pontos időszakát. Maga ugyan azt vallja 1825. január 28-i jelentésében, hogy „1815. évi augusztus elsejétől 1818. évi szeptember 5-kéig Németországban” tartózkodott és a Göttingai Egyetemen hallgatott „több rendbeli előadást 1816. április 16-tól 1818. július végéig”, Csorna adata azonban nem egészen helytálló. Úgy látszik, hogy az eltelt közel egy évtized múlva Körösi már nem emlékezett pontosan a dátumokra. Tény és való, hogy nemrégiben előkerült osztrák birodalmi útlevelét 1815. október 23-án datálták Bécsben, maga azonban csak 1816 télutóján indult el az osztrák császárvárosból, majd 1816. április 11-én subscribált a Göttingai Egyetem anyakönyvébe Mitscherlich prorektor jelenlétében. Az egyetemet tehát 1816. nyári szemeszterében (1816 áprilisában) kezdte látogatni és az 1817-1818. tanév téli szemeszterének végéig, márciusig volt beiratkozva. Ugyanazon év nyári szemeszterének időszakát Göttingában töltötte ugyan, de már nem volt az egyetem beiratkozott hallgatója. Az időt várakozással töltötte egészen 1818. szeptember elejéig, amikor végre hazaindulhatott. Várakozásának oka az volt, hogy Körösi félretett útiköltségét néhány hónappal előbb hazainduló erdélyi kollegájának adta kölcsön s pénz hiányában most maga nem utazhatott haza és egy időre még Göttingában rekedt. Minket azonban ennél is inkább érdekel tanulmányainak tárgya és tartalma. Lévén, hogy Körösi az orientalisztikában vált világhírűvé, nem tárgyaljuk azt a kérdést, hogy milyen mélyen hatott Csornára Göttinga szellemisége, a felvilágosodás eszmevilága, az emberiséget annyira foglalkoztató filozófiai-politikai légkör, a francia forradalom és napóleoni kor mozgalmas korszaka. Mindezt göttingai olvasmányai tükrében külön is érdemes volna tanulmányozni. Nem vitás azonban, hogy az őt mindenekfölött foglalkoztató tudományos téma a magyar eredetkérdés volt. Újfalvy soraiból ismert véleménye szerint a 30. esztendőt túlhaladt Körösi 1816-ban nem szívesen ment tanulmányútra Göttingába, hanem elöljárói felszólítása alapján utazott német földre magasabb képzésre, mintegy a legkiválóbb diákoknak járó jutalom fejében, „az emberek előítéletét” kielégítendő. Körösinek Újfalvy előtt 1816-ban elhangzott szavai sokatmondóak: „Nem meggyőződésem visz: az emberek előítéletét akarom kielégíteni. . . de nem mulatok soká: mert nálam drágább az idő, mint másoknál. ” A türelmetlenségről tanúskodó szavak mögött az is benne lehetett, hogy nagyenyedi tanulmányai befejezése után (1814) még egy évig várakoznia kellett, hogy külföldi tanulmányútra ajánlják, közben pedig nálánál sokkal méltatlanabb, de erősebb és befolyásosabb patrónusokkal rendelkező diákok utazhattak külföldi tanulmányútra. Szavaiból azonban az a türelmetlenség is kicseng, hogy már enyedi főiskolai tanulmányai befejezésekor eléggé felkészültnek érezte magát, hogy keleti útjára, a magyar őshaza felkutatására induljon. Göttingai tanulmányútjával szembeni ellenkezésével állhat összefüggésben, hogy csak egy németországi vargabetű megtétele után, nagy kerülővel érkezett Göttingába. Útlevelére rávezetett rendőrségi bejegyzések szerint Szászországon keresztül először a német kikötővárosokat, Travemündét, Lübecket és Hamburgot kereste fel. A bejegyzések azt a feltételezést ébresztik a kutatóban, hogy birodalmi útlevele felhasználásával német egyetemi tanulmányok helyett valamelyik német kikötőben hajóra szállva egyenesen keleti útjára, Ázsiába szeretett volna elindulni. De ha ilyen terve lehetett is, bizonyos, hogy a keleti 48
