Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
Igaz, hogy a kor szellemiségének megfelelően az ismertetések legtöbbje Magyarország és Erdély történetére vonatkozik. Pray György, Kaprinai István, Katona István, Engel János Keresztély és Karl Gottlieb Windisch alkotásai, a magyar történelem jelentős összefoglalásainak recenzálása történik meg a Göt- tingische Gelehrte Anzeigen hasábjain, míg Erdély viszonylatában Bethlen János és Bethlen Farkas Erdély históriájáról írt munkái és Benkő József nagy jelentőségű államismereti műve, a Transsylvania első kötetéé. Nagy könyvgyűjtőink és intézményalapítónk, gr. Teleki Sámuel marosvásárhelyi könyvtárának és a múzeum és könyvtáralapító gr. Széchenyi Ferenc könyvei és kéziratai katalógusának kötetei mind ízelítőt adtak a világnak, hogy művelődésünk miként igyekezett felzárkózni Európához. Külön tanulmányt érdemelne a születő finnugrisztika első jelentős alkotásainak ismertetése, hála Sajnovics Jánosnak (Demonstratio) és Gyarmathi Sámuelnek (Affinitás). Tudománytörténészeink részéről több figyelmet érdemelne Gyarmathi Sámuel göttingai tevékenysége, aki nemcsak lektorként működött az egyetemen, hanem az itteni tudományos társaság támogatásával jelentette meg két munkáját is. Termékeny kapcsolat alakult ki Nagyenyed és Göttinga között is, ennek bizonyságaképpen 1814-1818 között a mintegy 40 erdélyi diák között, több enyedi akadémita fejlesztette itt tovább tudását. Körösi előtt a nagyenyediek sorában Göttingában tanult akadémitánk több professzora, a nevesebbek közül a filozófus Benke Mihály, a geográfus Benkő Ferenc, a historikus-hitszónok Hegedűs Sámuel és a matematikus-fizikus Kovács József II. Az utóbbi márcsak ezért is nevezetes, mert szorultságában-pénztelenségében Teheránból Csorna neki címezte levelét, hogy ázsiai útja folytatásához anyagi támogatást kérjen Alma Materétől. Diákjaink kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel emlékeztek a német egyetemi városban töltött esztendőkre. „Göttinga, ó dicső tudomány kormánya. Mellytől elválását szívem most is bánja” — írta Ráth Mátyás, az első magyar nyelvű újság szerkesztője 1786-ban. De hogy Körösi szűkebb hazájából származó göttingai akadémitát is idézzünk, álljanak itt a későbbi erdélyi unitárius püspök Székely Miklós szavai: „Itt élni igaz, hogy mindennap drágába jön, de az is igaz, hogy minden reggel hasznos aratásra virradok fel, mert azon kívül, hogy a leckéken Németországnak az első tudósait van szerencsém hallgatni, itt vagyon az első Bibliotheca is, melyben leckéimtől szabad óráimon szabadon mehetek, s amely könyv tetszik, olvashatom. ” Az egész egyetemes tudományosság nyereségére ennek az egyetemnek az előadótermeibe és könyvtárába-gyűjteményeibe jutott el Körösi is. Ma már nem vitás, hogy Körösi számára a Göttingai Egyetem jelentette az elmélyült tudományos felkészülést, azt az indíttatást, amit a Nagyenyedi Kollégium pat- rónusaihoz szóló, Teheránban 1820. december 21-i levelében maga így fogalmazott meg: „azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam volt meg, elindultam nemzetem eredete felkeresésére. ” Sajnálatos módon, a meztelen valóság az, hogy Csorna göttingai éveiről vajmi keveset tudunk. Adataink vannak lakhelyéről, baráti kapcsolatairól, általa hallgatott egyes kurzusokról, egyes olvasmányairól, életviteléről és más életrajzi vonatkozásokról. De a bennünket ezúttal közelebbről érdeklő tudományos munkájáról, ottartózkodása pontos időpontjáról, szaktanulmányairól, felkészülése teljességéről-egészéről, sokoldalú egyetemi munkálkodásáról alig állanak rendelkezésünkre adatok. Mindössze nehány szűkszavú mondat, egy-két 47
