Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja

vezetője a prorektornak kinevezett egyik professzor), a legfőbb kérdésekben az ő véleménye volt irányadó s jellegénél fogva szellemisége, szaktárgyai, tanárai és diákjai révén átfogta az egész akkori földkerekséget és annak tudományosságát. Mindenik akkor elképzelhető kar és tagozat képviselve volt az intézmény keretei között. Egyetemességét, valódi Universitas jellegét fejezték ki a keretében működő fakultások, a teológiai, jogi, orvosi, filozófiai karok, amelyekhez 1822-től a matematikai és természettudományi járult.

Tanszemélyzete nemcsak kiválóan képzett, hanem számbelileg is jelentősnek mondható. Hiszen Csorna korában az egyetem négy fakultásán összesen 38 professzori katedrát működtettek: a teológiai karon 3, a jogin 10, az orvosin 8, a filozófiain pedig 17 tanszék volt (az utóbbi nagy számát az magyarázza, hogy ide tartoztak nemcsak a filozófiai tárgyak, a történelem, pedagógia, pszichológia, az össszes nyelvészeti diszcíplinák, de a humán tárgyakon kívül a matematika, fizika, természet- és gazdaságtudományok és sok más tantárgy).

Vezetői az anyagi juttatásokon belül megfelelő intézményes háttérről gondoskodtak az egyetem számára, könyvtárat, csillagvizsgálót, botanikus- és gazdasági kertet, laboratóriumokat, kórházakat szerveztek mellé, képgyűjtemény és múzeumok születését tették lehetővé. Nem véletlen hát, hogy a korabeli tudományosság kiválóságai versengtek a göttingai professzori katedrákért, hiszen nemcsak magas fizetés és erkölcsi megbecsülés övezte őket, hanem érdemeik arányában az ugyancsak nem közömbös királyi tanácsosi rangot is elnyerhették. Tevékenységüket, előadásaik és munkáik színvonalát és orientációját meghatározta, hogy véleménynyilvánításukban teljes gondolatszabadságot és védettséget élveztek, semmiféle cenzúrának nem voltak alávetve, ami szinte egyedülállónak tekinthető a korabeli Európa művelődési és politikai életében. így aztán Göttinga nemcsak a felvilágosodás fókuszaként volt ismert, hanem a francia forradalom kitörésekor az egyetem nemegy tekintélyes professzora nyíltan a párizsi változások oldalára állott. Eichhorn például rousseau- ista volt, Heyne meg dicsőítette és nagy változásokat várt a francia forradalomtól. Állásfoglalásuknak azonban helyzetükre semmiféle kedvezőtlen következménye nem volt. Később az egyetem azt is kibírta, hogy a Hannoverrel együtt a Westfáliai Királysághoz csatolt Göttinga egyetemének akkori prorektora, a Napóleon által az új állam élére állított testvérét, Jérome-ot ünnepi beszédben üdvözölte.

Az egyetem diáksága nem volt túlságosan nagyszámú, ezekben az években a hallgatók száma ezer-ezerötszáz között váltakozott, de a számbavétel a hallgatóság rendkívül összetett jellegéről tanúskodik. Talán elsőként azt kell kiemelnünk, hogy az egyetemen a külföldről érkezett hallgatók többségben voltak. Az egyetem híre-neve révén az európai országok diákjai mellett Amerikából és más kontinensekről is érkeztek ide diákok. Egyszerű polgárok és értelmiségiek mellett rangos arisztokraták, sőt uralkodócsaládok küldték ide fiaikat tanulás céljából (rangrejtve itt tanult például a bajor királyság trónörököse is). Megjegyzendő, hogy az egyetem minden modernsége és haladó volta ellenére, az angol konzervativizmus jegyében a beiratkozási matriculákban külön, első helyen és külön rovatban a hercegi és grófi rangú diákokat tüntették fel.

Színvonalára jellemző, hogy a göttingai egyetemnek saját tudományos társasága (Königliche Societät der Wissenschaften) és külön tudományos folyóirata (Göttingische Gelehrte Anzeigen) volt, emellett nevesebb professzorai saját folyói- ratokat-sorozatokat bocsátottak ki s a szellemi termékek megjelentetését az intézmény tőszomszédságában lévő, azóta is működő nyomda (Vanderhoeck und Ruprecht) biztosította. Az egyetem fentemlített tudományos folyóirata címlappá