Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Bálint Péter: Bizonyságtétel az írásról
Bálint Péter Bizonyságtétel az írásról „írni annyit jelent, mint átadni magunkat az időtlenség igézetének." (Maurice Blanchot) 1. an-e meghatóbb és igézőbb olvasmány, mint két kamasz őszinte (s anélkül, hogy ezt az „őszinteséget” akárcsak egyetlen pillanatra is tagadnánk), őszinteségében is próteuszi természetű levelezése? A férfikor küszöbéhez érkező levélírók olykor hetyke nagyotmondásaikkal és zavarba ejtő színleléseikkel, olykor meghökkentő képeikkel és szenvedélyes vallomásaikkal, némelykor az írás hevületében tett ígéreteikkel és erős lelki felindulást tanúsító soraikkal, máskor pedig gyakori ellentmondásaikkal és énfaggatásaikkal ejtenek rabul bennünket, olvasókat, akik szívesen szemezgetünk az elénk tárt levelekben, a vadász éberségével követjük nyomon a félbehagyott és újrakezdett gondolatokat, szemérmetlenséget és takargatni vágyott bűnt sejtve és keresve egy kétértelmű szóban, egy sejtelmes vallomásban, mintha valamiféle titokra bukkanhatnánk, ami mindent megmagyaráz. A halhatatlan műveket létrehozók személyisége és jelleme iránti kíváncsiság, az írás mesterségét és az alkotás folyamatát övező rejtély eloszlatására vágyás mellett, az elhíresült művészek leveleinek olvasására ösztönöz bennünket az a csalóka ábránd is, mely elhiteti velünk, hogy „kulcsot kapunk alkotásaik mélyebb megismeréséhez, másrészt, hogy így közelebb kerülünk hozzájuk, mert hiszen külső életükben alig-alig különböznek híveiktől és bámu- lóiktól” -, miként Gyergyai Albert írja Flaubert leveleiről. ^ Különösen igaz ez, ha két olyan kamasz levelezését forgatjuk, ízlelgetjük, akikből később, jószerencséjüknek és állhatatos tehetségüknek köszönhetően, vagy éppen a szüntelen egymást sarkallások és a szent fogadalmak valóra váltásáért kifejtett évtizedes erőfeszítések árán, híres író és irodalmár válik, miként Az ismeretlen birtokot író Alain-Fournier és az NRF egykoron híres szerkesztője, kritikusa, Jacques Riviére esetében látjuk. S minél jelentősebb és nagyobb alkotóvá válik valaki, annál hevesebb és csillapíthatatlanabb bennünk a kíváncsiság a nálunk különb gyengeségei és kudarcai, tévedései és tévelygései, szerelmei és érzelmei iránt, mert nem hiszünk abban, hogy a nagyság ne ismételne meg bizonyos ősi, nagyon is emberi tulajdonságokat, ezért is találó ránk nézve Bachelard csípős megjegyzése: „nem vagyunk egyebek, mint olvasók és könyvfalók. Órákat és napokat töltünk a könyvek sorról sorra történő lassú olvasásával, ellenállva 1 1 Flabuert levelei, válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Gyergyai Albert, Bp. Gondolat, 1968. II. 24
