Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Tandori Dezső: Ikernovellák
Tandori Agnes - Tandori Dezső Ikernovellák Tandori Ágnes: Valóságközeiben (Az angol Turner-től a francia vámos Rousseau-ig.) 1 997-et írnak, szeptember utolsó vasárnapja. Hideg éjszakák, s talán még pár meleg, nyárias nappal. Ki tudja meddig tart. Nagy csend veszi körül, ebbe beleharsan amint egy-egy megszáradt falevél leválik az ágról, s útban lefelé más száraz levelekkel érintkezve, zizegve lassan lejut a földre. Tán a felharsanó ébredező füzike, csicsörke, netán veréb vagy talán egy cinege nyújtózott e hajnalon először az őszülő fán, s lökött ki akaratlan egy már- már elhalt levelet az amúgy is bizonytalanná vált helyzetéből. Miként egy lötyögő tejfogacska pottyan ki minden magyarázkodás nélkül egy kisgyerek szájából. Álmodik, vagy csak a valóság ilyen képtelen? Valóban kikecmergett a majd hálózsákká mumifikált takarórengeteg melegéből, s forró kávé és fürdőzés után császkál agyonburkolózva kutyája társaságában egy valószerűtlen világban? Leér a partra, oldalvást hatalmas fűzfák. Fűzbokros, zsombé- kos árteret szelnek át le a vízpartra. Hol van már a júliusi árvíz? Mintha máshol, s másokkal játszott volna gonosz tréfát a természet. A partot csodálatos, no meg igencsak nyirkos, homokos föveny borítja. A felkelő nap épphogy elhagyta a szemközti sziget partmenti összefüggő favonulatának homályos peremét. Egyre jobban tetszik át a part a vízfelület felett lebegő ködfüggönyön. A víztükör e partközeli szélén még egy napkorong látszik, alig lebegve a párával épphogy megérintett Dunán. Jobbról is, balról is a távolsággal arányosan sűrűsödő ködvilág északi, középkori mondák hangulata, ódon, romantikus kastélyok és félelmetes kísértetek nélkül. A közeledők zajára halk csobbanással ereszkednek vízre a parton, ezen az óriási, a szárazságtól szikessé repedezett platón, táplálék után kutatgató vadkacsák. Három barnás árny, kecstelen totyogásuk halk, finom suhanássá válik, amint elérik a vizet. Nem félnek, mozdulataik sem sietősek. Teszik, amit belső megmásíthatatlan „műszerük”, az óvatosság, na meg az a sok évmilliónyi kimutathatatlan tapasztalat diktál, elvár tőlük. Különben is, Szuszi kutyánk, az álombéli éppúgy, mint a valóságos, megbízható, csodálatos kis eb. Egy-két eset elegendőnek bizonyult, hogy vele „megbeszéljük” az elvárásainkat. Undorral a pofácskáján, feltűnően jelzi 2
