Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló
Idegen volt, nem volt sem rokona, sem ismerőse. Végül is még a háború vége volt... Emberek jöttek, emberek mentek. Volt, aki a fogságból érkezett, volt, aki csak átutazott a városon. Néha-néha azért újra és újra végighullámzott egy-egy hír a városon, hiszen befejezetlen történet volt, az emberek szerették volna tudni a történet végét. Egyszer-egyszer házkutatást is csináltak Imecs Jutkánál - aztán csend lett. Egy évtizedig belepte a történetet a csend, s a por. — Hogy Imecs Jutka rejtegetheti Mikulich Tibort — veszi át a szót Láday Károlyné - a Jutka édesanyján és a sógornőmön kívül, egyetlen ember tudhatta: Patakfalvi Sándor. Patakfalvi történelemtanár volt, s míg Mikulich el nem tűnt, együtt kártyázgattak, boroztak mindig. Azt viszont, hogy később is tartotta vele a kapcsolatot - Patakfalvi tagadta. Tagadja ma is. Viszont, hogy Piroska Pipi - mert úgy hívtuk Piroskát magunk között — tudta, hogy Imecs Jutka rejtegeti Mikulichot, az biztos. Utólag még az is kiderült, hogy Mikulich fóljárt ide, Székelyudvarhelyre. Fogat csináltatni. Olyankor itt is aludt Piroskánál. Persze mi ezt nem tudtuk, csak később, a tárgyalás során tudtuk meg. De azt, hogy ki volt Mikulich, még akkor sem. Azt hittük, sejtettük, hogy valaki kémet rejtegetnek - ez a variáns terjedt el a két városban is - bár az is lehet, hogy ők, akiket elítéltek, ők tudták az igazat. Csakhát, egyészen más az igaz ügyért, vagy egy rossz ügy áldozataként élni le az életet. És ezért nem mondták meg soha az igazat. De az is lehet, hogy valójában ők maguk sem tudták az igazat, vagy ha mégis, nagyon nagy törést idézhetett elő az életükben... — Akkor egyébként is - folytatta az emlékezést özvegy doktor Kovács Endréné — nagyon sok kémhistória forgott közszájon. Itt, Udvarhelyen is volt egy ilyen kémtörténet, itt is nők voltak benne. — Ön nem tud erről? - Nem? Egy jugoszláv kém tartózkodott sokáig a városban. S ez terjedt el Mikulichról is. Az, hogy Jutka és Piroska egy magyar kémet rejtegettek. A nők fantáziáltak, a nők képzeletét egyébként sem tudja jobban fólajzani más, egyéb, mint egy szerelmi történettel összefonódó kémtörténet. Ráadásul egy magyar kémet rejtegetni egészen más, mint egy árulót. Egy árulót, akinek a lelkén sok, igaz magyar embernek a vére szárad. Egy magyar kém, az magyar kém! Nagy és titkos szerelemről suttogtak, mikor végül is letartóztatták Mikulichot, nagy titkos szerelmet álmodtak maguknak is! De persze, börtön és szenvedés nélkül. Vagy az is lehet, hogy azzal együtt. Hisz van-e szebb, igazabb szerelem, mint a szeretet férfiért szenvedni? A börtönt vállalás is beragyogta ezt a szerelmet, s vont glóriát, nemcsak Imecs Jutka, de még Láday Piroska körül is. Igen, így van! Láday Piroska körül! Hiszen fölmerült sokunkban a kérdés, hogy nemcsak Jutka és Mikulich, hanem Mikulich és Láday Piroska között is volt szerelem. Csak épp meggyőződve nem voltunk erről. Róla! Csak nem láttuk át. Mint ahogy azt sem, hogy Imecs Jutka tudott-e erről a szerelemről? Mit és mennyit sejtett? De az is lehet, hogy ez csak később, a tárgyalás után fogalmazódott meg bennünk. Amikor suttogni kezdtek az emberek! Akkor, először csak azt éltük meg, micsoda nagy szerelem lehetett Imecs Jutka és Mikulich között, hogyha Imecs Jutka képes volt kilenc és fél évig rejtegetni valakit. Őrizni. Rettegni. Érte élni. Szóval, bárhogy vesszük is, nem szokványos szerelmi történet ez. Nem. Egyáltalán. Bár az is igaz, hogy nem látjuk át, és már sosem tudjuk meg itt a férfi szerepét, a Mikulich Tibor szerepét, hogy számára mennyire volt szerelem a szerelem Imecs Jutka iránt, abban a kényszerhelyzetben. Mint ahogy azt sem tudjuk meg biztosan, Mikulich szerette- e Láday Piroskát... 81
