Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló

Mikulich Tibor itt és ekkor döbbent rá, hogy nincs teljesen biztonságban. Nincs, még itt sem, Budapesttől hatszáz kilométerre keletre, ebben a kis erdélyi porfészekben sem.- Hogy szép nő volt-e Imecs Jutka? - kérdez vissza Láday Károlyné, Matild asszony, nem, egyáltalán nem. És ez nemcsak az én véleményem. A szép nő fogalma is ugye minden ember számára más és más, ízlés dolga, mint minden a világon. Vannak férfiak, akiknek egy mozdulat, a tekintet egy elsuhanó rebbené- se többet ér bárminél. Mások a csinos nőket szeretik. Megint mások a teltkarcsúakat. Vannak, akik a szép, okos nőket - ilyen volt a sógornőm, Láday Piroska, tartózkodóan szép, kívánatos. Imecs Jutka egy nagydarab barna nő volt, szépnek egyáltalán nem lehet mondani.- Akkor, hogy került kapcsolatba Mikulichcsal, akiről a szóbeszéd úgy tartja, hogy megnyerő külsejű, „sármos” férfi volt?- Mikulich Tibor ott étkezett Imecs Jutkáéknál.- Ha ott étkezett, miután eltűnt, miért nem keresték ott soha, miért nem tartottak házkutatás?- Tartottak. Tartottak, csak sohasem találták meg.- Hol rejtőzött?- Egyesek szerint a nagy szoba alatti pincét képezték ki lakhelyül. Az asztal alatt, a szőnyeg alatt volt a lejárat. A pincén sem ajtó, sem ablak nem volt.- És ott élt kilenc éven át?- Igen.- Senki sem sejtett semmit?- Nem.- Mikor tűnt el Mikulich Tibor?- 1948-ban. Az egész történetben volt valami elmosottság, álomszerű, szinte senki nem tudott biztosra semmit, de nem is tudhatott, mert a rendőrökön és Mikulichon kívül senki sem volt jelen a letartóztatási kísérletnél. Egyébként is, hogy mennyire bizonytalan minden, ami Mikulich történetét körülveszi- körüllengi, hogy két-három variánst is őriz Mikulich sorsáról, életéről az emlékezet. Azt beszélték, suttogták, hogy aznap, amikor megpróbálták letartóztatni, talán mert gyanús volt, hogy a parancsnok nem egyedül ment — együtt szoktak ugye kártyázni - az ablakból rákérdezett Mikulich: - Hová, merre parancsnok úr? - Mi éppen hozzád - mondta tört magyarsággal a parancsnok -, de mire beértek a lakásba Mikulich eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Ez volt az egyik variáns. A másik úgy szólt, hogy már le is tartóztatták a délutáni álmából pizsamában felszenderedő Mikulichot, amikor azt mondta: - Jól van, na, jól van. Legalább engedd meg, hogy vécézzek. El is engedték, a WC-nek kettős ajtaja volt, elöl bement, hátul kiment, tény, kilenc és fél évig nem került elő.- A városban először nagy vihart kavart föl a történet - később az emberek megfeledkeztek róla. A város elfeledte, nemcsak Mikulichot, hanem az egész történetet is. Jött az államosítás, jöttek a kulák idők. Az osztályharc évei. De, talán mert pizsamában tűnt el Mikulich Tibor, a gyanú ott lebegett - a hivatalosság részéről — a város fölött. Annál is inkább, mert se élve, se holtan nem került elő.- Ami gyanús lehetet — mondja özvegy Kovács Endréné —, ahogy eltűnt Mikulich, Imecs Jutka rögtön terjeszteni kezdte: Bukarestbe ment, Bukarestben látták. Valahol ott rejtőzködik. De, hogy ki látta Bukarestben, ki beszélt, találkozott vele, arról hallgatott. Az igazság az, hogy az izgalom, az első napok, hetek után, nem is rázta meg nagyon a várost. Jött egy ember, s eltűnt egy ember.

80