Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló
Lőrincz György Az áruló 946 forró nyarán egy idegen férfi érkezik Hargita megye legnyugatibb városi rangú településére, a Székelyudvarhely Segesvár felezőpontján fekvő' Székelykeresztúrra. Az ismeretlen, középmagas, sportos, edzett testalkatú férfi Mikulich Tiborként mutatkozott be. Elmondta, Budapest bombázásakor elveszítette a feleségét, s mert a felesége erdélyi volt, itt, a Székelyföldén akar új életet kezdeni. Hogy miért éppen Székelykeresztúron, s miért nem a felesége szülőhelyén, erről nem magyarázkodik, ahogy arról sem, hol született a felesége. A nők, de a férfiak is, mert hinni akartak - és miért ne hittek volna neki - gyorsan megbarátkoztak a megnyerő külsejű, ha nem is szép, de határozott férfival, s nemcsak a beteg, az egészséges asszonyok is kezdték látogatni a patikát... Mikulich Tibor dolgozni kezd, baráti kört alakít ki, kártyázik a kissé novás keresztúri bor mellett — éli a kisvárosok lakóinak mindennapi, egyhangú életét. Barátai közt ott vannak a városka jeles személyiségei: tanárok, pénzügyigazgatók, de a rendőrparancsnok is. így telt el egy év, kettő. Ekkor azonban a már porosodó, elhalványuló történetet megkavarja, hogy egy csitri lány, a régi újságok közt kutatva felfigyel valamire.- Nem szép, de „sármos” pasas volt — emlékezik özvegy doktor Kovács Endréné — épp ezért, ahogy megjelent Székelykeresztúron, föl is rázta érkezésével városunkat, ahol minden idegen arc feltűnt, ahol mindenki mindenkit ismert, ahol évekig nem történik semmi, csak a napi sajtó érkezése jelentett eseményt. Persze, mert minden nő, mi kamasz lányok is, igazi, nagy szereimről álmodoztunk. Az idegent mindig körüllengi egyfajta titokzatosság, hát, ugye körüllengte őt is, épp ezért, észre akartuk vetetni magunkat vele. Ekkor egy nap, miközben a régi újságok közt kutattam, hirtelen fölfigyeltem valamire. A Magyar Úriasz- szonyok Lapja címoldalán, egy ismerős és mégis idegen arc tűnt fel, egy ismerős és mégis idegen arc, egy férfi, akit már láttam valahol, egy férfi katonatiszti egyenruhában. Először föl sem figyeltem rá, csak elsuhant a látvány a szemem előtt, de át is villant rögtön valaminek a hiánya. Megnéztem jobban a fényképet - esküvői kép volt - mi, ki olyan ismerős rajta? A fénykép Mikulich Tibor főhadnagyot és menyasszonyát örökítette meg. Először elcsodálkoztam, aztán megdöbbentem, Mikulich Tibor sohasem beszélt arról, hogy katonatiszt volt - rohantam a patikába.- Láttam magát - mondtam, ahogy rányitottam.- Engem? — nézett rám elszigorodó tekintettel. - Hol?- A Magyar Úriasszonyok Lapja címoldalán.- Aha — mondta — aha! És komorrá, gyanakvóvá vált a tekintete. Elhallgatott, elhallgattam én is. Aztán elköszöntem. Később, évek múlva tudtam meg, Imecs Jutka megpróbálta megtudni, kiknek járt egykor a Magyar Úriasszonyok Lapja, és megpróbálta összeszedni azokat. 79
