Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Pišťanek, Peter: Hóra hó (Fordította: Hizsnyai Tóth Ildikó)
ám neki pénze elég. Otthon dolgozik, ejtőernyőt varr a hadseregnek. A szakadtat már kidobhatja. És azzal a fél párral mit csináljon?! Polgár feláll, méregetni kezdi. Anca megnedvesíti ajkait, szűk szoknyáját hosszú combjaira húzza, és fürkészőn Polgárra néz. Maga sem tudja hogyan, egyszer csak arra eszmél, hogy szoknyája feltűrve, bugyija letolva, és a villanykályhának támasztva döngeti őt Polgár. Jajgat a hirtelen belehasító fájdalomtól. Nem várta ilyen hirtelen. De Polgárt már nem lehet megállítani. Nem tart sokáig. Alig hatol bele, s már kész is van. Ancának megpörkölődött a feneke. Zokog, de nem tűnik mérgesnek. A kályhán serceg valami. Megigazgatja magát, egyik csizmájának kitörött a sarka. A sokk hatására könnyebben meg tud békélni apja elvesztésével, pillanatokon belül a tóié megszokott bárgyúsággal vihorászik. Polgár csalódott. Nem gondolta volna, hogy Anca ennyire csontos. Figyeli, hogyan törli magát szárazra a kölcsönadott törülközővel. Most, hogy eloszlott szeme elól a vörös köd, elönti a szégyen. Ancának vissza kell mennie a torra. Műszak után gyere el hozzám vacsorára, mondja és megnedvesíti ajkait. Gondoskodom róla, hogy addigra elmenjenek, teszi hozzá. Megpörkölődött farával elégedetten riszálva távozik. * Az új gépész csak egy hét múlva érkezik meg. Egy idősebb férfi, sokkal idősebb Polgárnál. Polgárt ez elkedvetleníti, fiatalt várt. Nem fogja tudni úgy szívatni, ahogy eltervezte. Ez ideig kétszer sikerült Ancát kikötnie az alagsorban lévő csövekhez. Anca tök hülye, bármit hagy magával csinálni, csak szórakozottan vihorászik közben. Polgár azonban csalódott. Nem egészen olyan, mint amilyennek elképzelte. Az alagsor túl hideg. Tiszta libabőrösek lettek. Az új gépész tisztelettudó, engedelmes és tanulékony, akárcsak egy majom. Noteszébe mindent részletesen feljegyez, amit Polgár a szivattyúállomás technológiájáról mond. Polgár semmihez sem ért, csak a ki- és bekapcsoló gombot ismeri, de mindenfélét kitalál, hogy fontosnak látsszon. Titokban jól szórakozik az újfiú szorgalmán, amint gyöngybetűkkel feljegyzi a tőle hallott marhaságokat. Egy csapásra meggyűlöli. Mikor Anca meghozza lábaskában az ételt, no meg az újságot, Polgár mindent megtart magának. A másikat meg sem kínálja. Az új gépész szájában összefut a nyál, ádámcsutkája föl-le jár. Polgár degeszre eszi magát, és elégedetten böfög. Ancát gusztálja, ahogy leszedi az asztalt. Aztán hátrább tolja a székét, és a vakítóan fehér hóban bucskázó varjakat veszi szemlére. Ma hétfő van, mondja később elgondolkodva. Mindjárt itt a péntek. Holnap éjszakára jövünk, azután meg pihenünk két napot! Hizsnyai Tóth Ildikó fordítása 78
