Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Pišťanek, Peter: Hóra hó (Fordította: Hizsnyai Tóth Ildikó)
szivattyúk dolgoznak, a tartályok telítődnek, mi kell még? Nem pilóta ő, se nem mozdonyvezető. Éjszaka Anca zörgetésére ébred. Rémülten kopog az ablakon, míg fel nem ébreszti az alvót. Az apja rosszabbul van. Nem mozdul, nem lélegzik. A szoba sarkába meredve fekszik. Anca sír, nem tudja, mitévő legyen. Polgár morcosán ásítozik, kialvatlan szemeit dörzsöli. Majd feláll, kirángatja magával Ancát az utcára, bezárja a gépházat, és együtt mennek Prepichet megnézni. Prepich tök halott. Polgár kábul tan rogyik a székre. Soha nem látott még élő hullát. Visszamegy a gépházba mentőért telefonálni. A telefonközpontos közli vele, hogy ha az illető teljesen halott, akkor játszva kibírja reggelig. Nincs elég mentőjük az élők számára sem, nem hogy még megboldogultakat furikázzanak. Akkor hívjunk taxit, indítványozza Anca. Van még egy ötvenesem. Polgár nem helyesli. Mit mondjon a taxisnak? Különben is, ez gépház, nem galambdúc. Míg ő a hullával huzakodik a jeges úton, kiéghet valamelyik szivattyú motorja. Nem, mondja. Meg kell várni a reggelt. Anca fél egyedül maradni a megboldogulttal. Egész éjszaka Polgárnál dekkol, szűnni nem akaró jajveszékelésével nyúzza Polgár idegeit. Azt szeretné, ha vigasztalná. Mire mennél vele?, gondolja Polgár. A következő pillanatban azonban rádöbben, hogy tulajdonképpen most ő lett a főgépész. A műszak főgépésze. Segédgépészt osztanak be melléje. 0 majd kioktatja, beoktatja, ugráltatja. Beköszöntött az aranykorszak. Senkire sem kell többé hallgatnia. Csak most tudatosult benne igazán. Kellemes érzés töltötte el. Prepich mindig is az idegeire ment. Mindig is utálta őt. Csak azt kapta, amit megérdemelt! Most pedig ő, Polgár, elnyeri méltó jutalmát. Fölemelik a fizetését. Főgépész lesz belőle! Mindjárt vidámabban színleli a szörnyű gyászt. Hirtelen sokkal nagyobb kedvvel gyászolja az öreget. Vigasztalja Ancát, ahogy csak bírja. Közben a kezét fogja. Hajnalban megérkezik a mentőautó. Polgár épp az üzemnaplóba jegyzi fel az adatokat, amikor véletlenül megpillantja az ablakból. Felébreszti Ancát, aki a siratástól kimerültén elaludt a kályha melletti fotelben. Hazasiet, hogy a mentősöknek ajtót nyisson. Polgár a varjakat figyeli, akik egészen az ablakig elszemtelenkedtek. Nemsokára megjelennek a mentősök, letakart testet cipelnek a hordágyon. Összevissza csúszkálnak a jeges járdán, káromkodnak. Polgár először életében saját kezűleg aláírja az üzemnaplót. Felemelő pillanat a számára. Eltűnődve megáll, egyfajta különös érzés, az elhunyt iránti hálaszerűség hatja át. Örömteli várakozás keríti hatalmába, alig bírja kivárni, milyen pofát vágnak a nagy hír hallatán váltótársai. * Másnap elhatározza, hogy meglátogatja Ancát. Felveszi fekete öltönyét, nyikorgó félcipőjét, haját beolajozza. 76
