Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Pišťanek, Peter: Hóra hó (Fordította: Hizsnyai Tóth Ildikó)
Polgár utálja őket, mindent szörnyen megkomplikálnak. Csak baromságokról képesek dumálni, semmihez sem értenek. Egyszer véletlenül kihallgatta egyikük telefonbeszélgetését. Egy óra hosszat beszélt a semmiről. Olyan volt, mint egy kisfiú, egy kisiskolás, aki iskolai feladatok megoldásáról beszél. Prepich nem osztozik Polgár ellenszenvében. Műértőnek tartja magát. Evekkel ezelőtt a búcsúban vett magának egy képet, valódi olajt. Gyönyörű és jó nagy. Értékes. A szakállasok Ancával évődnek. Felmelegedett, sovány fenekét csipkedik. Látszik rajtuk, hogy régóta és jól ismerik egymást. Polgárnak ez nem tetszik. Csalódottnak, megbántottnak érzi magát. De hogy ki és mivel bántotta meg, azt nem tudná megmondani. * Másnap Prepich nem jön munkába. Helyette Anca szalad át, csak úgy melegítősen. Gondterhelt. Apja tegnap este berúgott, rohamot kapott és estében beverte a fejét az asztal sarkába. Csak fekszik, meg se szólal. Esetleg, ha Polgár úgy gondolja, áthozza neki lábasban a vacsorát. Meg esti hírlapot. Az apjának szemmel láthatón nincs étvágya, csak fekszik maga elé meredve. Mikor Anca az ágyhoz támogatta, még beszélt, de az öreg Bartók Zimót vélte benne felismerni, aki ötvenötben betanította. Anca nem tiltakozott, hideg borogatást tett a fejére, és megvárta, míg elalszik. Azóta csend van náluk. De enni mindig kell. Polgár számára is főzött. Polgár nem mondja, hogy nem. Zavartan motyorászik valamit. Prepich elmondásából tudja, hogy Bartók Zimó már húsz éve halott. Ezek szerint jól összezavarodott az öreg. El is menne az öreget megnézni, de Anca is tudhatja: itt állandó üzem van. A gépek dolgoznak, nem szabad elmennie. Anca lihegve bólogat. Tegnapelőtt este valami nő kiáltozott az utcán segítségért, de aztán betömték a száját. Reggel vérnyomokat látott a hóban. Sötétedés után nem veszélytelen az utca. O, bezzeg, nem fél. Szívesen hoz neki vacsorát. Esti hírlapért is elugrik. A vacsora egyszerű, de laktató és ízletes. Polgár mohón, fuldokolva kanalazza. Odakint sötét van, de a szikrázó hótakarónak köszönhetően elég jól látni. Anca a kezét melengeti a kályha fölött. Tegnapelőtt majdnem szétpasz- szíroztam az ujjam. Ezt ni! Polgár nagyon sajnálja. Anca hosszú nyelvével megnedvesíti rúzsos ajkait. Távolülő szemei ravaszságot kölcsönöznek hosszúkás arcának. Ma ráadásul ki is pingálta magát. Testhezálló melegítője látni enged mindent. Csontos térdeit meg egyebet. Nem marad sokáig. Összeszedi az edényt, máris siet az apjához. Polgár úgy dönt, kikíséri az utcára. Csikorog a hó a talpuk alatt. A szivattyúállomás előtt hótorlaszok tornyosulnak. Polgár nem esett a fejére, fütyül a főnök parancsára, esze ágában sincs eltúrni a havat. Visszamegy a vezérlőbe, bekapcsolja a rádiót. Hosszan hallgatja az idegen nyelvű adó érthetetlen zagy válását. Aztán le takarítja az asztalt, és felfekszik rá aludni. Feje alatt összegöngyölt pufajka. Minden rendben van, a 75
