Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Pišťanek, Peter: Hóra hó (Fordította: Hizsnyai Tóth Ildikó)

Ismeri maga Janó Kertest?, kérdi Anca Polgártól, ez talán az első alka­lom, hogy megszólítja. Lesüti hosszúszálú, kifakult szempilláit. Nem ismerem, motyogja fülig pirulva Polgár. A mikkel nehezen boldogul. Hát Klacanskyt?, érdekló'dik Anca. Azt se, csóválja a fejét Polgár. Undort, ugyanakkor féktelen izgalmat vált ki benne a feltételezés, hogy, talán csak az apja kivételével, itt mindenki megvolt neki. Anca összeállítja az ebédhordót, menni készül. Hozzak esti hírlapot?, kérdi még az ajtóban. Csak hozzál, feleli az öreg a fogait piszkálva. Polgár mereven néz maga elé. A fejébe toluló vér riadót dobol a halántékán. Ha ó nem lenne nekem, hát, nem is tudom, dicsekszik Prepich, és böf­fent egyet. Tökéletesen elégedett a tulajdonával. Jól főz, nem ijed meg a munkától. Újságot is hoz. Otthon dolgozik, alig jár el valahova, ó nem olyan! Prepich özvegy. A felesége tönkrement mellette. A múltat mégis rózsa­szín szemüvegen keresztül látja. Az idó' múlásával elhitette magával, hogy régen mindnyájan boldogok voltak, s erre a nagy boldogságra az ó' puszta létezése szolgáltatta a fó' okot. Közeledik a fájront. Prepichen a fokozódó izgalom jelei látszódnak. Ha­lántékán kidagadnak az erek, szeme kidülled, kezét ökölbe szorítja, majd kinyitja. Még egy óra. Polgár törülközőt, szappant vesz magához, hogy lemossa magáról a semmittevés nyomait. Prepich nem igyekszik átöltözni, nem szokott. Egy saroknyira, mindössze száz méterre lakik innen. Anca visszatér az újsággal. A kifésülködött, civilbe öltözött Polgárt fixí- rozza. Amaz zavarában a körmeit nézegeti. A váltást várja. Szeretne kiesni innen. Nem nagyon tetszik neki Anca, bár, ha az alagsorban kedvét tölthet­né vele, meggondolná a dolgot. A fekete neccharisnya azonban feltétel. Ami­lyen a laboránsnó'nek is van. Ki tudja? Anca talán még megdumálható... Az öreg az esti hírlapot forgatja. Polgár figyeli őt. Tudja, hogy ma csupán a címeket silabizálgatja, holnap lát hozzá igazán az olvasáshoz. Undorral fordítja el a tekintetét, óvatosan Anca felé pislant, aki szétvetett lábakkal melengeti átfagyott fenekét a villany kályhán. Polgár azon morfondírozik, mit csinálhatna még ma. Elmehetne a Ma­mutba egy sörre. Csakhogy nincs pénze. Legvalószínűbb, hogy otthon marad a tévé előtt. Legalább szexet adnának. Ha semmi érdekes nem lesz a tévé­ben, maradnak a régi pornómagazinok, amiket összekuporgatott pénzén vett a régi munkatársaitól. Meztelen férfiak meztelen nőkkel, akik mindenfélét engednek magukon elkövetni. Ennyi Polgár szexuális élete. Félszeg és szé­gyenlős, de aránytalanul nagy a fantáziája. Anca együgyűen bazsalyog. Eszébe jutott valami a kályhán melegedve. Bármin képes röhögni. Lehet, hogy debil, vagy még rosszabb. És nem fázik ebben a lenge ruhában?, kérdi tóle elvörösödve Polgár, amivel akaratlanul újabb röhögőrohamot vált ki Ancánál. Nekem ide csak egy köpés, feleli Anca, miután jól kivihogta magát. Átfu­tok az utcán, és már itt is vagyok. Frankó itt a kályhán. Újabb vihogás. Nemsokára megérkezik a váltás. Két szakállas pacák. Betropált művé­szek. Most a vízműnél dolgoznak. Ez biztos kenyér. 74

Next

/
Thumbnails
Contents