Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Pišťanek, Peter: Hóra hó (Fordította: Hizsnyai Tóth Ildikó)
Ismeri maga Janó Kertest?, kérdi Anca Polgártól, ez talán az első alkalom, hogy megszólítja. Lesüti hosszúszálú, kifakult szempilláit. Nem ismerem, motyogja fülig pirulva Polgár. A mikkel nehezen boldogul. Hát Klacanskyt?, érdekló'dik Anca. Azt se, csóválja a fejét Polgár. Undort, ugyanakkor féktelen izgalmat vált ki benne a feltételezés, hogy, talán csak az apja kivételével, itt mindenki megvolt neki. Anca összeállítja az ebédhordót, menni készül. Hozzak esti hírlapot?, kérdi még az ajtóban. Csak hozzál, feleli az öreg a fogait piszkálva. Polgár mereven néz maga elé. A fejébe toluló vér riadót dobol a halántékán. Ha ó nem lenne nekem, hát, nem is tudom, dicsekszik Prepich, és böffent egyet. Tökéletesen elégedett a tulajdonával. Jól főz, nem ijed meg a munkától. Újságot is hoz. Otthon dolgozik, alig jár el valahova, ó nem olyan! Prepich özvegy. A felesége tönkrement mellette. A múltat mégis rózsaszín szemüvegen keresztül látja. Az idó' múlásával elhitette magával, hogy régen mindnyájan boldogok voltak, s erre a nagy boldogságra az ó' puszta létezése szolgáltatta a fó' okot. Közeledik a fájront. Prepichen a fokozódó izgalom jelei látszódnak. Halántékán kidagadnak az erek, szeme kidülled, kezét ökölbe szorítja, majd kinyitja. Még egy óra. Polgár törülközőt, szappant vesz magához, hogy lemossa magáról a semmittevés nyomait. Prepich nem igyekszik átöltözni, nem szokott. Egy saroknyira, mindössze száz méterre lakik innen. Anca visszatér az újsággal. A kifésülködött, civilbe öltözött Polgárt fixí- rozza. Amaz zavarában a körmeit nézegeti. A váltást várja. Szeretne kiesni innen. Nem nagyon tetszik neki Anca, bár, ha az alagsorban kedvét tölthetné vele, meggondolná a dolgot. A fekete neccharisnya azonban feltétel. Amilyen a laboránsnó'nek is van. Ki tudja? Anca talán még megdumálható... Az öreg az esti hírlapot forgatja. Polgár figyeli őt. Tudja, hogy ma csupán a címeket silabizálgatja, holnap lát hozzá igazán az olvasáshoz. Undorral fordítja el a tekintetét, óvatosan Anca felé pislant, aki szétvetett lábakkal melengeti átfagyott fenekét a villany kályhán. Polgár azon morfondírozik, mit csinálhatna még ma. Elmehetne a Mamutba egy sörre. Csakhogy nincs pénze. Legvalószínűbb, hogy otthon marad a tévé előtt. Legalább szexet adnának. Ha semmi érdekes nem lesz a tévében, maradnak a régi pornómagazinok, amiket összekuporgatott pénzén vett a régi munkatársaitól. Meztelen férfiak meztelen nőkkel, akik mindenfélét engednek magukon elkövetni. Ennyi Polgár szexuális élete. Félszeg és szégyenlős, de aránytalanul nagy a fantáziája. Anca együgyűen bazsalyog. Eszébe jutott valami a kályhán melegedve. Bármin képes röhögni. Lehet, hogy debil, vagy még rosszabb. És nem fázik ebben a lenge ruhában?, kérdi tóle elvörösödve Polgár, amivel akaratlanul újabb röhögőrohamot vált ki Ancánál. Nekem ide csak egy köpés, feleli Anca, miután jól kivihogta magát. Átfutok az utcán, és már itt is vagyok. Frankó itt a kályhán. Újabb vihogás. Nemsokára megérkezik a váltás. Két szakállas pacák. Betropált művészek. Most a vízműnél dolgoznak. Ez biztos kenyér. 74