Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Visky András: Pajesz; Franz (versek)

szembe fordul Varvara asszonnyal, aki a parton áll, a tűz mellett, és most is ölében tartja a telepes rádiót, mint egy alvó sziámi macskát, vagy mint egy zaklatott álmú csecsemőt, ráhajtja fejét a mahagóni dobozra, mintha hallgatózna, hogy került ide ez a sávszűrős, európavevő Orion, kérdezte leplezetlen csodálkozással az őrnagy, és arra vártak mindannyian, hogy a környék legegészségesebb embere előrelépjen, még mielőtt elfogyna a talpalatnyi jég és a folyó acélszürke vize mosná a meztelen férfiak talpát, és beszédében mindenki számára elfogadható magyarázatot adjon, az utókort beleértve, hangsúlyozta az őrnagy, de nem történt sokáig semmi említésre méltó, a férfiak egyre alacsonyabbak lettek, mint valami emlékezetből égő, hideg gyertyák, Varvara asszony az Orionra hajolva ringatózott és alig hallhatóan énekelt is valamit, pillanatra elhúzódtak a felhők a Hold korongja elől, amikor Franz fölemelkedett bajtársai közül, lassú mozdulatokkal levetkőzött, összehajtott nadrágjára helyezte zubbonyát, a zubbonyra az inget, a nadrág és a zubbony közé a gatyát, a kincstári ruhacsomó elé a bakancsot, végül pedig, legfölülre, a sapkát, és elindult a hóban a meztelen férfiak felé, meztelenül maga is, majd amikor odaért, balra igazodva beállt a sorba. Akkor már egy fejjel volt magasabb mindannyiuknál Szent Franz, a környék legegészségesebb embere legfennebb válláig ha érhetett, mondják