Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Margittai Gábor: Két sziget kantáta
kálna, Bacsue Vacocha combjára egyik sikló csavarodna a másik után. Fülét a dohos padlóra tapasztaná Bacsue, de csak egyhangú locsogást hallana, semmi mást, csak az áramlatokat, ahogy a víznek támaszkodnak a falak. Kitörni a sziesztából. Körbejárva a Sziget kőkolosszusait, zajokkal és szárd szótöredékekkel megtelve, majd elhagyva Palermot, Szicília északnyugati sarkától nem messze, Taorminában kell tengerre szállniuk, a kisvárosban, mely kicsinyített Szicília, ahogy minden utazás végén, miután új hajót építettek, de mikor Bacsue félrevonul a parti ligetbe cédrusgallyat és narancsot gyűjteni, egy vastagabb faággal gyürkó'zve furcsa hangokat hall: az ág hirtelen lehasad, és a csonkból zubogni kezd a sós víz, mi ez, hebeg Bacsue rémülten, és mohát tömköd a buzgárba, de a víz megtölti a teknőket, lefolyik a partra, sebtében befejezik hát a hajót, épp időben, mert az átázott szigetet már csaknem elborítja az új tengervíz, de haza sem térhetnek, mert ott is tengervíz, az iszapos hullámokon asphodelos-rétek úszkálnak, özönvizet csináltál, Bacsue, mondja Merinkai szemrehányóan, Bacsue elpirul, szerencse, hogy itt van ez a hajó, ahol átvészelhetjük majd az ítéletidőt, mondja Merinkai békítőén, te, Bacsue, lemégy a hajófenékbe, feszülten hallgatózni, mikor súrol szárazföldet a bárka, amíg én neveket szólítok idefönt, hangsorokat lódítok a víz fölé, hátha egyikünknek sikerül legalább egy szigetet felszínre hozni, ahol biztosabban átvészelhetjük ezt a vízözönkísérletet, és a dél-honvágyat, a dél-honvágyat, mondom, így simul hajójuk az emelkedő tükörhöz, egy pont körül forogva csigalassúsággal, mondom, feketén lobban a narancsszedők szemérme, ha megtorpannak, mondom, lehetne talán: Grinell, salom az utazónak. sae % i« <y> 60
