Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Margittai Gábor: Két sziget kantáta
kertjeiből félszemű hiúzkölykök óvakodnak elő, és gyűlölködve bámulnak a falakra kapaszkodva. Macskalepra, piaclabirintus. Gyomor, kardhal-tömbök, százféle-zöld olajbogyó, zöld disznóhús légyrajban fürdő henteslegényekkel, polipok, ráják, csillagok, kagylók szenderegnek a salátás jégen. Barackíz, ikra citromhulladékon. A piacok, a macskák, a húgyszagú oltárterítők bűze hetekig nem megy ki Bacsue és Merinkai orrából. A város levegője olyan sűrű, kavargó és szutykos, hogy köréjük zsugorodik, fojtón rájuk feszül Palermo kerülete, bőrükbe szívódik a hal- és trippaszag. Bőrükön nyüzsgő afrikai piacok: keskeny fezű tuniszi árusokkal és méltóságteljesen, fölényesen szitkozódó palermói arabokkal - szelíd dzsihad a labirintus, lassan mohamedán hitre téríti a várost, a jövevényeket. Mekka-barokk. Palermo térképei csalókák és irreálisak: az újabb külvárosok még csak- csak ábrázolhatok a bevált alaprajzok szerint, de az óvárosi mag káoszát, lomha intézményeinek, féreggombolyagként vonagló utcáinak, mecseteinek, eltünedező, majd városrészekkel arrébb bódultán körvonalazódó kápolnáinak, álruhában utazgató, utcaneveket eltörlő hakimjainak forradalmát semmi nem írhatja le. Merinkai a parti erődöt szeretné látni, de petárdás körmenetbe botlanak, mely a templom körüli tereket néhány percre a levegőbe emeli - csaknem ottvesznek mindketten. Bacsue éhes, de folyton ugyan arra a hullamerev sugárútra lyukadnak ki. Mikor halkereskedőket keresnek, kövér, gyulladt arcú arab őrszemeken akadnak fel. Ha muszlim-negyedet, zsebtolvaj kergeti őket apró kézigránátokkal. A zsákutcákon számtalan kijárat nyílik: vannak ártalmatlanabbak, némelyik viszont nemkívánatos helyzetekbe vezet. A hiúzok Bacsue nyomára bukkannak. Egyiptomi sikátorlények, robbanékony levegő - folyamatos tébolyban keringő dervisagy foglya vagy. Palermo agya: déli veszélyérzet, emelkedő hőségfalak bástyákkal, kikötővel, szentképekkel — fenyegetettség és végtelen asszociációk. Palermo: minden szentség színe és visszája. Palermo a füge- és narancskufároké, az imámoké meg a hullámosoké. A Katedrális, ez az arab-normann és szicíliai barokk épület - maga Szicília: olajszagú, tompa-forró homokkő, egymásra rakódott hitvallások. Az apszis külső falán pogány Nap-minták tucatjai, egy nyers középkor virágoskertje - sós szélszag, a hajósoké. Normann keresztek. A kert pálmafái rászédülnek az ablakok finom arab íveire, s a mellvéd csipkézete sivatagi birodalmakat gyújt Bacsue Vacohára és Merinkaira. A barokk harangtorony pedig enyhén émelyítő katolikus kőfáklya: pompás feszület. Kultúrák kated- rálisa. A sokszínűségé, mely nem összemossa, hanem megtoldja elemeit, amely nem semlegességet, hanem megsokszorozott öntudatot és intelligenciát alkot. Bacsue, zöld sávok a Corso Tukoryn. * A suhanc felsőteste hirtelen megrándul, visszapattan, a válla, a feje szinte átnyaklik az ülésen, dühös szitkozódás, pattog a fém, de hajuk szála sem görbül, tűzpiros sportkocsiban, két tiranai üzérrel utazik most Bacsue 53
