Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Margittai Gábor: Két sziget kantáta
keskeny dobozaidat, Olbia, mondod most kínos lassúsággal, kellő időt hagyva, hogy a hangok, mintha konyakban fürdenének, kitáguljanak, egyetlen kurta, érdes dallamban csapódjanak a meleg párába — és legalább villanásokra egy pontba szorulnak a tulajdonnév körülhatároló energiái, és ebből az egy pontból bomlik ki a nevek anyaga, innen kezd a hatalmas kereskedelmi kikötő, a néger kiáltások, a por alatt is pezsgő dokkváros gyűrűzni és percekig lebegni a víz tükre alatt, majd mindez kiemelkedik, megszilárdul, ahogy a felidézett utazások és formák szilárdulnak meg a kimondott hangsorokban, ha pillanatokig tart is az egész, megtámaszthatod a fejed, hogy könnyebb legyen nyelvedet megkondítani: ússzanak az ablakhoz keskeny dobozaid, jussanak csak ki a víz fölé, torlódjanak egymásra, horgonyozzanak le, egyik gyűrűzés a másik fölé Olbia, mondod vagy Palermo - és más nevek mondom, lehetne talán: Pluvialia mondom, olbia, gondolod ne félj, mert megszólítottalak) * Tűzforró terekbe záródva érthető igazán, micsoda oázis-nyugalom, milyen hűvösség árad a magányos szökőkútból, melyet muszlim építészek pálmafa-oszlopai kerítenek és arabeszk-mozaikok díszítenek. Bencés kolostor, afrikai ösztönökkel: a kerengő végtelen kőpálma-ligetei jó védelmet nyújtanak a sirokkó és a vándorló sivatagok ellen. Bacsue Vacocha és Merinkai magukba húzódva sétálnak a kút körül, hol a lassan izzó mór oszlopokat, hol meg a normann oszlopfő-gnómokat bámulva. Erotika. A monreale-i klastrom erotikája: az arab kút, a kert háremi édessége, a kerengő keskeny ívei, vékony oszloprácsai cseppfolyóssá teszik képzeletüket. Zárt kert, amelybe be- roskad az érzéki, a csábító külvilág, beszűrődik a pálmalevelek közt a mézillatban. Ezek az ívek, sóhajt Merinkai, túloldalukon tevék és mérgező tengerek. Arab szövevényesség és gnoszticizmus, keresztény kétségbeesés az árkádok alatt. Korán. Csend, a faggatózás békés misztériuma. Mintha a legtisztább vízfüggöny alatt sétálnánk, Bacsue, derű és nyugalom: megszelídített távolság a kút vizében, erotika a vízben és az oszlopbarázdákban — gyönyörbe fulladt szerzetesi élet. Katonás, élvező szicíliai középkor. * Sem Bonifacio tornyai, sem a szárd partvidék nem látszódik már, amikor, legyöngülve a hosszú utazástól, mégis türelmesen várakozva, míg Tonino, a halász fölszívódik a láthatáron és megjelennek az első géppisztoly os Bourbon-katonák - Bacsue Vacocha és Merinkai, vastag hínárcsomókat húzva beséltálnak Palermóba, mely: mocsok, kutyaszar, poklosság, nyomorúságos szuterénsorok patkányokkal, zöldségesbódékkal, mindig távoli mü- ezzinszó és hastánczene a rádióban. Összeérő utcafalak. Prés. A sikátorok bűzös lagúnáiban kis vitorlások közlekednek dinnyével, szőlővel megrakva, a csatornák vizén narancsbóják bukdácsolnak - halpiacok, húspiacok, gyümölcspiacok: sikátorpiacok. Bacsue útját apró rákok, kocsonyás zöld csík jelzi, meg a nyomában settenkedő, egyre gyarapodó macskahorda - az emír 52
