Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Margittai Gábor: Két sziget kantáta
halrajokhoz koccan, hónapokig tocsognak majd a szirupos áramlatokban álmatlanul-szomjazva, süketen, míg Második szieszta (Háromszögek) Perdasdefogu min i atzara On öli strisaili atzara Perdedu nuráminis teulada Atzara * (Kamrája félhomályában, törökülésben bóbiskol, éppen szünetet tart, hangszalagjai lassacskán elernyednek, szája megpihen. Felsőteste sem egyensúlyozna, hanem öntudatlanul felvenné a hullámzás ritmusát: enyhén balra billenne, míg oda nem huppan az ablak deszkaszegélyéhez, majd enyhén jobbra billenne, hátával végigsúrolva a falat, és megállíthatatlanul dőlne a másik sarokba, ha a víz nem lenne egészen sima, ha nem csak az izzadt- ságcseppek billennének le az arcáról, ha a folyamatosan emelkedő tenger nem lapult volna szét hirtelen, amikor a tetőponthoz csapódott. így simul a nagy tükörhöz hajójuk is, túl minden utazáson, a dél-pont körül forogva csigalassúsággal; hangszalagjai ernyedtek, szája pihen, felsőteste mozdulatlan: nevei megszívják magukat, és lesüllyednek a víz mélyére.) •k Egymásba rakott, vakolatlan-üres timpanonok, gyorsan táguló háromszögek, Trinakié, mondja Merinkai tagoltan, puhatolózva, és belebámul a piszkos hullámokba, mi lesz már, ha Trinakiét formálom: lélegző geometrikus bordázat emelkedhetne a felszínre; ferde kolonnád piszkossárga utcácskákkal, Bourbon-egyenruhás, kék, déli katonák kigombolt mentével és géppisztollyal — mindez négy kisebb tenger kereszttüzében. De a falak zúdítják a meleget, ahogy azok az igazán lendületes és szenvedélyes, számítóan fegyelmezetlen és dagályos templomok, lakóházak, paloták vagy fellegvárak, amelyek, ellentétben északibb társaik gyakori modorosságával, a legtisztább és legőszintébb barokk megszólaltatói. Mert egyfolytában beszélnek, már hallom is. Sőt, nem csupán beszélnek, hanem erkélyeik támszobraival, a rafinált csiga-cicomákkal, édeskés korlátáikkal hadonásznak, megállíthatatlanul mozgásban tartva, lebegtetve minden téglát és vaskorlátot. Szenvedély emeli az épületeket. És a szökőkutak, elpuhult szörnyeikkel és héroszaikkal. Megállíthatatlanul hömpölyögnek a finomkodó körmondatok a lépcsőházakból és a paloták pórusaiból - Noto, Modica, Ragusa: szónoklatok a tűző napon. Kopottas, levendulaszagú dámák, csúszkáló parókával, kik hamiskodásuk és fecsegő fonnyadozásuk ellenére is szépek, mert tiszta a beszédük. A szicíliai barokk: retorikus szerkezetek halmozása, a templomok 50
