Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Margittai Gábor: Két sziget kantáta
a félsziget túloldalán a befutó halászhajókat nézegeti), csak úgy félvállról, érthetetlenül hiányos sziklapárkányt pillant meg, közelebb araszol, óvatosan, hátha valami tengeri madár háta, még közelebb, és ahogy növekednek, majd hirtelen tágra nyílnak a repedések, majd' eláll a szívverése, mert kigondolni se lehetne szebbet, úgy látom, szólal meg mögötte Merinkai, lagúna, te is látod, kérdi Bacsuét. Tengerkék, tengerzöld. •k (Mint untig ismert térben járkálni, föl és alá, faltól-falig, átvéve a hullámok ritmusát, olyan kényelmes és biztonságos a távolság áthidalása a nevek között. Elég egy gyors, szabad eszmetársítás, elég csak az alaphang felismerése, ami aztán elindítja a zenei folyamatot, elég egy kis szívós forradalom a mozgástörvények ellen - és nem akaszt meg semmi. Bacsue Vacocha és Merinkai például sohasem kívánkozik nagy távolságokra, de az aszfalttól áttüzesedve így is mindig mozgásban vannak: sietség nélküli, elszánt útonlét ez, mely akár tucatnyi városrajzzal is telizsúfolhat percek alatt. Máskor napokat töltenek egyetlen eukaliptusz-ligetben, a szárazföldi áramlatoknak engedve. Álldogálnak az út szélén, míg ki nem gyönyörködik magukat a levegőim robbanó cédrusfákban, amíg kicsit magába nem szívja őket a táj, aztán lehet tovább. Ritkán térnek vissza ugyanarra a pontra, mégis folyamatos körutazások ezek: megérkezéseikből továbbindulva utolsó lépésükbe csomagolják a legelsőt.) •k Bacsue-kő-áriája: Három elem kólója, háromé, de mi köveken virrasztunk gyakran, ha ferde parti sziklákon éjszakázunk, minden pillanatban kijjebb csúszva, ha láván, akkor a hátunk alatti lassú, bizsergő mocorgás miatt virrasztunk szürke kőhalakon, és csak mészrácsokon át, bazalttükrökön keresztül bámuljuk a Sziget kőmasszáját, bámuljuk a megfaragott épületkockákban, az utcalemezekben, a vízköpőkben forgó nehéz tüzeket, amelyek a mi lélegzetünket elszorítják ugyan, de a tengerparti népségnek erőt, halálfélelmet adnak; három elem kólója: a tengervízé, a kőé és a Napé, de csak a kő és a víz, csak a tenger és a Sziget forog egymás körül. Eleven kő. Tengervíz mozgása a táncokban. Fény-sófár. Kezessé szelídítve, csordákban vonulnak várost formázni a csorda-kövek, magányosan, málló állkapoccsal vicsorognak a ragadozó-kövek, mert csak a tenger és a Sziget. És ha az alvók gyomra megköve- sedik, szemgolyóik szurokká sűrűsödnek, és ha krétai asszonyok halszagú csizmákkal bökdösik arcunkat - köveken virrasztunk akkor is, köveken virrasztunk gyakran, mégis jó, hogy ilyenkor elmos bennünket a beltengerek szelíd kólója. * (Templomterek) Nem háziasítható a szárd táj, eredetét nem rejti el, mert a kő örökösen küzd a tengerrel, s hogy fönntartsa magát, vadnak kell maradnia. Nem 42