Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Varga Mihály: Intelmek és biztatások (Veres Péter levelei)
Kedves Öcsém! Megkaptam a levelet. Persze, amit az ember szenvedéllyel ír, a felfedezés, megmutatás, ábrázolás szenvedélyével, annak egy erénye biztosan van. A tények feltárása, a valóság rejtettebb arca felszínre kerül. Amint látjátok, a szabolcsi problémákról Mocsár Gábor (tegnap jártam a szülőfalujában, Nyírmártonfalván, mely alighanem az ország legszegényebb faluja), a Valóság mostani, (8-as) számában szenvedélyesen okos cikket írt, és ugyancsak jó volt a Kortársban Kiss Gyula írása Borsodszentistvánról. 1966. Vili. 25. Üdv. Veres Péter * Kedves Ócsémbarátom! Már az elkésett válaszért is elnézést kell kérnem. Egyszerűen nem győzöm a leveleket megválaszolnom. Különösen tavaly január óta (70 év!) sok a levél, írtak megint az 1967 őszi Népszabadság-cikk (Néhány szó a kollektív gondolkodásról) megjelenése óta fordul hozzám sok-sok boldogtalan ember, jórészben elintézhetet- len ügyekkel. De hagyjuk a panaszt. Nagyobb munka kellős közepében vagyok, amint a többi lapokból láthatod, azokban sincs tőlem semmi. (Tavaly sok volt.) Részletet sem adhatok, mert az egészet a Kortárs kérte el. Levelet? Levelet esetleg írhatnék, de miről? Esetleg ha elküldöd, majd a 600 éves számot, talán ahhoz tudnék néhány sort mondani. Üdvözlettel: 1968. jan. 24. Veres Péter Biztattam, kértem az írót: küldjön a Kiskunságnak legalább egy levelet, vagy részletet készülő könyvéből, Kecskemét 600. évfordulójával kapcsolatban. ★ Kedves Barátaim! Már csak azért is, hogy ne nyugtalankodjatok még emiatt sem: közben megérkezett a Forrás. És mert éppen megrohant a 40 év óta megszokott tavaszi vendég, valamiféle influenza (nem hiszem, hogy „honkongi” volna), mindjárt el is olvasgattam majdnem az egészet. Nagy gond ez, nagyon nagy, már én is többször írtam róla: sok-sok értelmiségi ember, köztük alkotó értelemben is tehetséges emberek ülnek a városainkban, de mindmáig nem sikerült folyamatos szellemi életet létrehozni jóformán sehol sem. És főleg nem sikerült, hogy a lakosság - a nép - komolyan vegye a helybeli irodalmat, művészetet. Ugyanaz a harcias lokálpatriotizmus, amely vérre menne a honáért, hazájáért (jelképesen értve), vagy már a futballcsapatáért, és még sok egyébért, s tán még a színészeit is számontartja, oda se figyel a festőire, íróira. Ennek a megbeszélése azonban messzire vezetne, így csak hadd jegyezzem meg, hogy a parasztfestők múzeumát nemcsak helyes, becsületes és bölcs gondolatnak, hanem reális eszmének is tartom. Nem mehettem el a múlt nyáron a Népzenei Találkozóra, de a televízióban láttam belőle néhány rész104
