Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Poszler György: "A Törvény Szövedéke...?" (Sándor Iván: A szefforiszi ösvény - elemzéskísérlet három tételben)

Ő hallotta a példázatot a változásról és azonosságról, az elfelejtésről és megőrzésről, a nemtudás tudásáról. 0 hallotta azt is, hogy a tanítványok nem ismerték fel Isten küldöttét, az álruhás törvényhozót. És ó' nem talált semmi szent titkot, se Tűroszban, se Jeruzsálemben. Meg sok mindent keresett és tanult máshol is. De a törvény titka helyett a törvénytelenség nyilvánvalóságát találta- majdnem mindenütt. Sokszor találkozott a koldusokkal. Akik mindig ugyanazok maradtak, és mindig mások lettek. Kijárta az iskolákat. Lévi kötelezőegyetlen és Jehuda választható-sokféle törvényének meddő iskoláit. Ezután pedig figyelni kezdett. A külső helyett a belső hangra.

Mert a külső hangok összezavarodtak. Az egyetlen igazság bűvöletében, de annak igazolása nélkül, nem tündökölt, hanem elhomályosult személyisége. A választható igazságok keresésében, de azok tisztulása nélkül, nem gazdagodott, hanem szétosztódott a személyisége. Ezzel a két tagadással, kívülről kapott két tagadással indult vissza Szefforiszba. Hogy megkeresse az egy állítást, belülről kapott állítást. Legalább annak az ígéretét vagy sejtését. Nem tudni pontosan, hogy Szefforisz felé menvén, merre is megy. Egy régi világrend biztos vége felé, vagy egy új világrend esetleges kezdete felé?

Ekkor történik, a szefforiszi ösvényen a furcsa csoda vagy félcsoda. A kapuhoz ér. Ahol örökkévalóan ott ülnek a mindig ugyanaz és mindig más koldusok. Most is ott ülnek - koldusként - súlyosan. Ám egyszerre hirtelen felrepülnek — madárként — könnyedén. Koldusból madárrá változnak. És madárhangon megszólalnak. Szárnycsapásból és szélzúgásból áll össze a sejtelmes madárhang. Mintha a természet vagy a történelem szólalna meg benne. De első hallásra megfejthetetlen. Úgy tűnik Simonon, Simon sorspillanatán múlik minden. Ha nem tudja megfejteni a természet vagy a történelem sejtelmes madárhangját, nem találkozhat saját lelkének szavával. Nem lesz a madárhangból emberi értelem, tisztázatlan marad minden törvény. Egy régi világrend végét jelzik a sorsmadarak. Ha meg tudja fejteni a természet vagy a történelem sejtelmes madárhangját, találkozhat saját lelkének szavával. Lesz a madárhangból emberi értelem, tisztázódhat a lehetséges törvény. Egy új világrend kezdtét jelezhetik a sorsmadarak. Akkor pedig a szefforiszi városkapun a madárrá lett koldusok hangja az elveszett törvény helyett a megtalált törvény igéit jelezheti. A kérdés szerencsére

— a regény művészi szerencséjére — eldönthetetlen.

Eddig a történet. Pontosabban az esemény. Mert a történet folytatódik. Az esemény az elmondott történés. Ami a regény elején kezdődik, a regény végén befejeződik. A végtelen egész-történésből kimetszett véges résztörténés. A Szefforiszban és Szefforisz körül megvalósult törvénykeresések konkrét sora. A történet az érzékeltetett történés. Ami a regény elején már folytatódik, a regény végén még folytatódhat. Maga a végtelen, érintetlen, sejtetett egész történés. A mindenhol és mindenkor megvalósult törvénykeresések absztrakt sora. Az igék hirdetésében, a tekercsek gyűjtésében, a szövegek feltűnésében és eltűnésében, a sorsmadarak hangjában - a régi világrend végén vagy az új világrend kezdetén. Vagyis a történet kiegészíti, folytatja és főként értelmezi is az eseményt. De a történet szövegben, regényszövegben rögzítődik. A történet szövege, regényszövege pedig kiegészíti, folytatja és főként értelmezi is a történetet. Legvilágosabban amint megadja a történet elbeszélésének tónusát. E tónus ezúttal az általánosítás nyilvánvalóan magas szintjéhez, szimbólummá vagy allegóriává sűrített minőségéhez, bibliai példázattá emelt jellegéhez kötődik. Méghozzá nemcsak a színén, hanem a visszáján is. A színén, amint az általánosítás e magas szintjét reprezentálja. A visszáján, amint az általánosítás e magas szintjét ironizálja. Lévi tragikus alakjának tragikomikussá csúsztatásában. Jehuda és Ruben fen27