Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Poszler György: "A Törvény Szövedéke...?" (Sándor Iván: A szefforiszi ösvény - elemzéskísérlet három tételben)
értelmetlen változások időtlenségében érvényüket-értelmüket vesztik a szavak. Meg természetesen a szavakból álló szövegek is. A gyűlő tekercseken gyűlnek a szövegek. De nem érvény-értelem-, hanem szöveg szüli a szöveget. Önnemző szövegek halmazából áll össze az érvényét-értelmét fokozatosan elveszítő törvény-, azaz tekercsgyűjtemény. Ez önnemző szöveg nemcsak zár és rögzít, de nyit és lebegtet is. A tekercs - a szövegek réseiben - üres helyeket hagy. Ahol a szöveg továbbírható, kiegészíthető, változtatható. A szöveg elhalványul és eltűnik, kirajzolódik és feltűnik - vásznon és kövön egyaránt. Eltünteti a régit, helyet ad az újnak. És így - a világ végéig és a szövegek haláláig - szüntelenül tovább. Az önnemző szöveg zárása és rögzítése vagy elhalványulása és eltűnése egy régi törvény megtalálását vagy elvesztését jelentheti. Az önnemző szöveg nyitása és lebegtetése vagy kirajzolódása és feltűnése egy új törvény közeledését vagy megérkezését jelentheti. Mindez eldönthetetlen. Marad a nyitott bölcseleti kérdés a nyitott költői szerkezetben. Most, a regény időterében mindenesetre az érvényüket-értelmüket vesztett szavak és önnemző szövegek világában vagyunk. Ám a regény meghozza a bölcseleti hiány művészi kitöltését. Értelemtől kiürült vagy megkérdőjelezett szó helyett érzelemmel telített vagy hitelesített mozdulat. Tartalmatlan beszéd helyett tartalmas némaság. Térdre simuló kéz, ajakra találó ajak, ágyékra feszülő ágyék. Archaikus és eleven, primitív és nélkülözhetetlen, halált késleltető, életet átmentő jelbeszéd. A pusztulásra ítélt kreatúra hangtalanul megfogalmazódó szolidaritása. Az egész poétikai kompozíció néhány, tudatosan kiválasztott helyen felvillanó költői csúcspontja. Ott, a kötelező-egyetlen törvényben a tragikus erőből tragikomikus viszolygás lesz. Itt, a választható-sokféle törvényben a fenséges keresésből alantas kiszolgálás lesz. Jehuda gyűjtötte a törvényeket, de nem találta bennük a szervező erőt. Ruben tovább gyűjtötte a törvényeket, de elveszítette bennük az éltető hitet. Cippora pedig eladta őket. Nem a megszerkesztett törvényeket, hanem az összegyűjtött tekercseket. Nem végleges igaz-ságként, csak gyakorlati útbaigazításként. Jehuda és Ruben választható törvényében is „felfeslik” a „törvény szövedéke”. Nem is „felfeslik”, inkább reménytelenné válik. Harmadik tétel: a lehetséges törvény „A képviselet: az igazság. Az igazság birtoklása: az emberi személy tündöklése. A képviseletek: az igazságok. Az igazságok birtoklása az emberi személy szétosztódása. Amikor már minden igéből az igazság szól, amikor már a próféták szétosztódott leikéből lelkek olyan sokasága lesz, hogy mindegyik magának követeli a szívedet, és a hangzavar káoszában el kell fordítanod a tekintetedet, a füledre kell tapasztanod a tenyeredet, hogy a magad lelkének szavát meghalld, akkor elkövetkezik a legüdvösebb cselekedet ideje... akiket megriaszt a hangzavar, bensejük szavában próbálják meghallani az Örökkévalót.” A lehetséges törvény Simon tétele. Simoné, a nem prófétáé, nem írástudóé, legfeljebb hétköznapi igazságok áldozópapjáé. A törvényt hirdető próféta és törvényt gyűjtő írástudók között. A törvény keresésének, értékének, érvényének értelmének világvégét vagy világvégkezdetét eldöntő kérdésére a harmadik válasz. 26
