Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Poszler György: "A Törvény Szövedéke...?" (Sándor Iván: A szefforiszi ösvény - elemzéskísérlet három tételben)

dozhat. Legfeljebb tragikomikus viszolygást. Vagyis a tragikus minőségből tragi­komikus minőség lesz vagy lehet. Ennek jelképe az utcai igehirdetés - járommal a nyakában. Amikor a járom nem a megkerülhetetlen sorsot hordozza, hanem a megszerkesztett alakítást. Ezért követi nevető-üvöltő-csúfolódó gyerekhad az utcán. Ezért nem ismerik fel tanítványai Isten küldöttét, az álruhás törvényho­zót. Ezért nem találnak semmi szent titkot, se Türoszban, se Jeruzsálemben. Lévi kötelező törvényében „felfeslik” a „törvény szövedéke”. Nem is „felfes­lik”, inkább érvénytelenné válik. Második tétel: a választható törvény „A sokfélébe ugyanúgy nem fér bele minden, amiként az egyetlen kizárja magából a különbözőt. A sokféle időből és tájról összegyűjtött feljegyzések ugyan­úgy egyféle sorrendben és meghatározott keretek szerint nyerték el törvényalko­tó erejüket, amiként a küldetéstudattal eltöltőitek egyértelmű parancsolatai. A sokféle ugyanúgy üres, gondolta Ruben, ha nem szívja magába azt, ami a min­dennapok kérdése, mint az egyféle.” A választható törvény Jehuda és Ruben tétele. Jehudáé és Rubené, az írás­tudóké. Ők gyűjtik különböző tekercseken a különböző törvényeket. És átadják a gyülekezetnek — sokféle választható változatként. A törvény keresésének, érté­kének, érvényének, értelmének világvégét vagy világkezdetét eldöntő kérdésére a második válasz. Ott, Lévinél egyetlen, kötelező törvény. Ami felépíti a világot - egyetlen akarat szerint. Itt, Jehudánál és Rubennél sokféle, választható törvény. Ami felépítheti a világot - sokféle akarat szerint. De a választható törvények is ren­det alkotnak. Rendszerbe álló, törvényalkotó erőt sugallnak. Az, mármint az egyetlen törvény kiürül, mert minden más lehetőséget kizár. Ez, mármint a sok­féle törvény is kiürülhet, mert nem minden lehetőséget fogad be. És egyik és másik is kiürül vagy kiürülhet, mert mindkettőből kimaradnak a mindennapi gondok. Tibériásban, Szefforiszban, Rómában keresik az értékes, érvényes, ér­telmes törvényt. Egyetlen vagy sokféle változatban. Ám az egyetlen törvény és a sokféle törvény is elrepül a hétköznapot élő emberek feje fölött. Ott vizsgáltatik az égi törvény. Itt csináltatik a földi hétköznap. A kifizetendő adó, beszerzendő élelem, megszerzendő pénz, háborús védelem, házastársi béke - és még sok min­den létfontosságú apróság földi hétköznapja. És a kettő — végzetesen - elkerüli egymást. Ebből lesz a szakadás. A hétköznap nélkül élettelenné lett törvény és a törvény nélkül élhetetlenné lett hétköznap között. Ez a világvége negatív erkölcsi bázisa. A hiány, az érvényes törvény hiánya mint negatív erkölcsi bázis. Kirajzolódik mindkét változatban. A kötelező­egyetlen- és választható-sokféle törvényben is. Éppen a hétköznaptól való elsza­kadás miatt. Az élettelenné lett törvény és élhetetlenné lett hétköznap a közele­dő világvége kialakuló világállapota. Amely egyben a megszűnő idő világállapota is. Mert az idő a tartalmas-értelmes mozgások közege. A tartalmas-értelmes mozgások időben realizálódnak. Az idő tartalmas-értelmes mozgásokban reali­zálódik. De a tartalmas-értelmes mozgásokból tartalmatlan-értelmetlen változá­sok lettek. Az időtlenség pedig a tartalmatlan-értelmetlen változások közege. A tartalmatlan-értelmetlen változások időtlenségben szimbolizálódnak. Az időtlen­ség tartalmatlan-értelmetlen változásokban szimbolizálódik. A tartalmatlan­ná

Next

/
Thumbnails
Contents