Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Poszler György: "A Törvény Szövedéke...?" (Sándor Iván: A szefforiszi ösvény - elemzéskísérlet három tételben)

fénye, ami keletkezést ígér? Nem tudni. De inkább az előbbi éreztetik mint valóság. Az utóbbi legfeljebb sejtetik mint lehetó'ség. Mindenesetre a fehér izzás a történet és a történelem alapszíne. Látászavart, szemgyulladást okozó. Érdes homokot, éles kagylótörmeléket hord a forró szél. Mindent megülő por, bűzhöd- ten poshadó víz, szomorúan fonnyadó gyümölcs. Világvégi, életen túli, halálon inneni táj színei és anyagai. Amelyek, esetleg — ez a regénypéldázat művészigondolati tétje - lehetnek világkezdeti, életen inneni, halálon túli táj színei és anyagai is. Mindez a III. századi Galileában. Szefforisz körül. Pontosabban Tibériás, Szefforisz és Róma között és vonalában. Szefforiszban, a világ perifériáján. Ahol pontosan, sőt, felnagyítottan látszik, mi történik Rómában, a világ centrumában. Az ösvény pedig Tibériás, Szefforisz és Róma között húzódik. Ezen történik minden.

Szefforisz és Róma között a regény kronotoposza, időtere. Mindkettő és minden, ami benne történik, magasan általánosított. Szefforiszból Rómába menve az út jelképes, az idő mindig és soha, a tér mindenhol és sehol. Mert ez időtérben minden szimbólummá vagy allegóriává sűrített. Szimbólummá, amelyben az ábrázolt mozzanat túlnő egyszeri önmagán. És sejtet valami általánosabb, derengő tartalmat. Vagy allegóriává, amelyben az ábrázolt mozzanat nem azonos egyszeri önmagával. És helyettesít valami általánosabb, azonosítható tartalmat, így kis részpéldázatokból, szimbólumokból vagy allegóriákból a nagy egészpéldázat, szimbólum vagy allegória művészien megszerkesztetten, egységesen összeáll. Mint a Bibliában, amelynek jelképépítésére és nyelvhasználatára a történet jelképépítése és nyelvhasználata tudatosan és többszörösen rájátszik. E sok ösz- szetevőből megteremtett magas általánosítási szint pontos költői kifejezésforma. A világvégén vagy világkezdetén megvalósuló történet tudatosan kidolgozott poétikai megfelelője.

E magas általánosítási szinten megvalósuló világvége vagy világkezdete mélységében kettős jelentésréteget hordoz. Az első-felső jelentésréteg egy világ- birodalom agóniája. Gyilkos és meggyilkolt császárok. Üldöző és üldözött ezredesek. Lázadó és elnyomott légiók. Véres halálmenetek a szikkadt sivatagban. Fellobbanó tűzvészek a túlzsúfolt fővárosban. A második alsó jelentésréteg egy világrend agóniája. Megfogalmazódó és eltűnő törvények. Megtalált és elveszített igazságok. Megtöltött és kiürült iskolák. Lassan emelkedő kagylórétegektől fenyegetett városok. Döglött halaktól messzire bűzlő vizek.

E világirodalom- és világrend vége „világ”? állapotban kerestetik a törvény értéke, érvénye és értelme. Intenzív-belső-bölcseleti-, nem extenzív-külső- eseményteli történetben. Mégis jelentős feszültség a szerkezetben. Legfőbb ösz- szetevője ősi epikai jellemző. Az elbeszélés ideje és az elbeszélt idő termékeny ellentéte. Az első, az elbeszélés ideje sűrített. Tíz fejezetben néhány ív. Ilyen sűrített befogadást is ösztönöz. A második, az elbeszélt idő végtelenített. Néhány évben egész történelem. Ilyen végtelenített elmélkedést is ösztönöz. Változó állandóságában szinte megszünteti az időt. Múló időtlenségében évszázadok sejle- nek. Meg egymásnak ellentmondó világtörténelmek. E múló időtlenségben a törvény keresésének, értékének, érvényének, értelmének három változata. Ez elemzéskísérlet három tétele. Lévi kötelező törvénye. Jehuda és Ruben választható törvénye. Simon lehetséges törvénye. Az első kettőben összeáll „a törvény szövedéke”. Kérdés: „felfeslik”-e valahol? A harmadikban felsejlik a törvény nem „szövedéke”, de finom pókháló-szerkezete. Kérdés: Ha nem szövődik „szövedékké”, nem is feslik fel sehol (?)

23