Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Poszler György: "A Törvény Szövedéke...?" (Sándor Iván: A szefforiszi ösvény - elemzéskísérlet három tételben)
Poszler György „A Törvény Szövedéke...?” Sándor Iván: A szefforiszi ösvény - elemzéskísérlet három tételben %%■■■ és várták a választ a bölcstől. Az belekezdett. Egy történetet akart elmondani a bölcsről, akitől választ vártak, ám amikor belekezdett, elfelejtette a történetet, amit egy bölcsről akart elmondani, aki amikor belekezdett a történetbe, elakadt, mert elfelejtette azt, s így nem tudta elmondani a történetet arról a bölcsről, aki elfelejtette annak a történetét, aki amikor felelni akart a kérdésekre, szótlan maradt, mert elfelejtette azt, amit erről az emberről próbált elmondani, aki elfelejtette a történetét. Ám a történet nem tudása így végül is éppen a nemtudás megismerése lett.” Tömény példázat. A változásról és azonosságról; elfelejtésről és megőrzésről; a nemtudás tudásáról. Bölcseleti talány és gyermekkori mondóka. Bölcseleti talánnyá emelt gyermekkori mondóka. A megemelés a folyamatban történik. A folyamatban, amelyről a történet szól. A megemelés egyben a folyamatról is szól. A folyamat végső értelméről vagy végleges értelmetlenségéről. És ez vonatkozik a történetre, ami a folyamatból kikerekedik. És ez vonatkozik a történelemre, ami a történetből kikerekedik. A történelemre, ami mindig megmarad és mindig változik; mindig ugyanaz és mindig más. Benne éppen a lényeget nem érintő változások hordozzák a lényeget érintő változatlanságot. A folyamatból kikere- kedő történet és a történetből kikerekedő történelem egész megmaradásában és változásában minden rész bizonytalan. Nem tudni pontosan, hogy felkel a nap vagy lenyugszik. Meg főként nem tudni pontosan, hogy miért kel fel, és miért nyugszik le. Nem tudni pontosan, hogy ugyanaz a császár vagy másvalaki. Meg főként nem tudni pontosan, hogy miért maradt ugyanaz, és miért lett másvalaki. Nem tudni pontosan, hogy ugyanazok a koldusok vagy mások. Meg főként nem tudni pontosan, hogy miért maradtak ugyanazok, és miért lettek mások. Mert a nap felkeltében és lenyugtában a fények változatlanok. Mert a császárok meggyilkolásában és megválasztásában a szertartások változatlanok. Mert a koldusok mozdulatlanságában és cserélődésében a városkapuk változatlanok. Erről szól a regénypéldázat. A megmaradás vagy változás történelmi titkáról. És a megmaradás és változás történelmi titkának történelmi miértjéről. Amiben a megmaradás történelmi túlélés is lehet, az új történelem születése. Vagy éppen fordítva. Amiben a változás történelmi pusztulás is lehet, a régi történelem halála. Vagy éppen fordítva. Fehér izzásban széteső vagy fehér izzásban összeszerveződő világ. Fehér izzás a perzselő hőhalál előkészítésében? Fehér izzás a feszítő ősrobbanás előszelében? A táj és az élet vakító fénye, ami pusztulást hordoz? A táj és az élet vakító 22
