Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Tandori Dezső: Kolárik Légvárai

Ez - az. Tudtam. A Brandau. Ismételnék a múltkorit? Ahol a széncinegék rajokban lakmároztak a ház körül Brandauék kosztjából, aztán beszállingóztak a házba, a Mester fejére ültek, kedves kockafej, vékony, vállig éró' haj, néha hetes szakálltarló, ennek szálait csipkedik, de komolyabb méretű szárnyasok is: rigók, varjak, szarkák, én nem tudom, negyven-ötven madárfajta él ott. A házon „át”, szó szerint.

Volt egy levelezó'társam, egy még régebbi, még nagyobb „volumenben” munkálkodó angol ember (házaspár, gyerekek) Oxford környékéről. Egy Wildlife-folyóiratszámban bukkantunk rájuk feleségemmel, hamar írtam levelet, kaptam választ, aztán elapadt a dolog. Ez az ember a könyvét is elküldte, majdnem Weörestől van a címe, az én madaras könyvemé egyenest a Költőtől. Az angol ember az északi költözőmadarak vonulásának „tengelyében” él, van módja kanadai vadludakat menteni, de ragadozókat is, közben háromdekás énekeseket, magevőket, vízi szárnyasokat.

Brandau volt a jutalmam az átkínlódottakért. Brandau és madárnépe. Ezen a mai hajnalon.

Megörültem, hogy ez egy másik film, csak a személy és a tárgy ugyanaz. Az előbbiekben sok mindent elmondtam már itt, amit ma tudtam meg. Néhány kis monológját ismertetem még, aztán be is fejezzük, némi összefoglalás - vagy lesz, vagy sem.

Brandau mindenféle madárral látható, egyikük mintha citromsármány lenne, mások meg: varjak, csókák, rigók, apróságok. Fejére szállnak, szálkásszakállas arcát csipkedik, karján tanyáznak, teszik, amit külön-külön bárki papagájos, kanáris (ritkábban) „felmutathat”. A különbség az, ami az átlag (bot és vászon, paprika és spárga) illetve a zászló s a paprikafüzér közt van. Brandau felfűzte az életét „erre”, vagy, ahogy Cs...ny Ákos barátom mondja az Adu Büfében, kibillent a gondolkodása (a madarak révén). Ákosé is kibillent rég, így józan, s több. Persze, hogy kalandos zagyvaságnak is hangozhat, ha valaki olyasmit emleget: a magafajtájú embernek két lelke van (németül a „Seele” mást is jelent, felfogást, vélekedést, alapállást, vízjelet), a madárnak csak egy. Ákossal beszéljük az Adu Büfé előtti búcsúzkodva: francokat, a bagoly például „kattog”, ha viszed hozzá lassan közel a kezedet, aztán kattog, ha hússal az ujjaid közt közelítesz, aztán ha másodszor is így, elkapja, utána meg ráugrik nevezett testrészedre, dörzsölgeti is magát hozzád, akár a macska. A bagoly. Nem okvetlen a macskabagoly.

Szóval, itt mindenféle nézet, fogalmazás ugyanúgy lehetséges (madaras dolgokban, Brandau-ember dolgokban), mint az emberi és a madári élet, a brandaui dolgok és csak úgy általában a dolgok világában. A lényeg, ha van külön ilyen: Reinhardt Brandau rávette az életét erre, és madarak közt él, és azt állítja, a madarak jobban megértik őt, mint más, s ő viszont, jobban érti, mint mást, sőt, azonnal érti a madarakat. Mit tesz „érteni”? Brandau nyelvi honfitársa, Rilke mondta, közhely: „mit tesz az, győzni”? Túlélni, ez minden. Bírni a távot. Meddig? Az emberi és a madárkor végső határáig.

6