Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Pomogáts Béla: A polgári ethosz (Választások után - új korszak előtt)
A most kormányzati szerephez jutó Fidesz-Magyar Polgári Pártnak, illetve a vezetésével kormányzó koalíciónak ezért világos képet kell adnia az általa követett politikai értékekről, és ezt a képet lehetőleg a három nagy politikai eszmekor figyelembevételével kell kialakítania. Vagyis egyszerre kell érvényre juttatnia és a társadalommal kialakítandó kommunikációjában is megjelenítenie a liberális, a szociális és a nemzeti elkötelezettséget, ennek a három nagy értékvilágnak valamiféle egyensúlyát és szintézisét. A fiatal demokraták csapata minderre alkalmas lehet, minthogy tulajdonképpen, igaz, változó hangsúlyokkal, mindegyik politikai érték mellett elkötelezte magát. A Fidesz liberális indíttatású párt, ma is a szabadelvű pártok nemzetközi közösségének tagja, négy évvel ezelőtt végrehajtott politikai „félfordulata” óta erősen kötődik a nemzeti identitás és a kultúra értékeihez, és az elmúlt parlamenti ciklusban mint ellenzéki párt igen figyelemreméltó szociális érzékenységről és elkötelezettségről tett tanúságot. Politikai hitvallásának ezt a hármas jellegét kell a jövőben is megőriznie, illetve a gyakorlati kormányzásban érvényesítenie. Polgári társadalom A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a vezetésével megalakult új kormány a „polgári Magyarország” felépítésének hosszú távú stratégiáját hirdette meg. A mögöttünk álló hónapok során többször és több oldalról is rákérdeztek arra, hogy valójában mit kell a „polgári” társadalmon, a „polgári” alternatíván érteni. Az elhangzott válaszok nem voltak mindig megnyugtatóak, időnként a régi, marxista-leninista értelmezés törmelékei is felszínre kerültek, máskor egy igen leegyszerűsítő nézet jelentkezett, miszerint a polgár az, aki saját vagyonnal rendelkezik. Nehezen tartható ez utóbbi értelmezés is (az „osztályharcos” megfogalmazásokról most ne is beszéljünk!), minthogy ilyen módon a mai magyar társadalom igen nagy részét, a kétkezi dolgozók mellett az értelmiség nagy részét is eleve ki kellene zárnunk a polgári létforma és életrend lehetőségéből. Márpedig a Fidesz cselekvési programja és kormányzati stratégiája éppen arra irányul, hogy az ország lakóinak lehető legnagyobb része belátható időn belül polgár legyen. Az én felfogásom szerint (és ebben természetesen a kérdés évszázados társadalomtudományi és szépirodalmi megközelítésére támaszkodom, mondjuk Max Webertől Márai Sándorig), nos, szerintem azt az embert nevezhetjük polgárnak, aki valamiféle személyes autonómia birtokában él, munkálkodik és kerül kapcsolatba a társadalom és az állam intézményeivel. A polgárnak saját egyénisége van, szabadon képes dönteni sorsának nagy kérdéseiben, vannak bizonyos ismeretei közelebbi és távolabbi környezetéről, érez valamiféle vonzalmat a kulturális értékek iránt, van véleménye a közélet dolgairól, és természetesen biztos megélhetése van, aminek alapját azonban nem föltétlenül, sőt, általában nem saját vagyona képezi, inkább a szakismeret és a tudás, a munka és a szorgalom. A polgári lét nélkülözhetetlen eleme az erkölcsi tartás, ennek lehet alapja a hagyományos valláserkölcs, de lehet a civil: „polgári” erkölcs is (amelyet Petőfi korában „köztársasági erkölcsnek” neveztek), a két erkölcsi alapállás között egyébként nincs értelme konfliktust teremteni. A polgár ezért nincs alávetve a hatalom, a felsőbbség (a miniszter, az igazgató, a párttitkár) akaratának, és mint állampolgár, mint munkavállaló, mint 84
