Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Pomogáts Béla: A polgári ethosz (Választások után - új korszak előtt)
megalapozása mindazonáltal nem történhet meg a jól ismert karrierlovagok igénybevételével, és noha a magyar politikai osztály (elit) viszonylag szűkebb körű, az alkalmas emberek kiválasztása mégis igen nagy pohtikai és erkölcsi judíciumot követel. Egy nyugati jellegű, kulturált demokráciában a kormányváltozásnak soha sincs a hivatalnoki kar nagy részére kiható következménye: csak az eló'zó' kormányzat politikai beosztottainak kell távozniok, a tisztviselőknek nem, minthogy azok nem politikusok. Persze ennek az a feltétele, hogy a köztisztviselők valóban ne legyenek politikusok és ne politikai, hanem szakmai döntéseket hozzanak. Tudom jól, hogy nálunk ez még inkább „jámbor szándék”, mintsem valóság: a kormányzatváítás demokratikus rendjében mindazonáltal ennek a „jámbor szándéknak” kell érvényesülnie. Végül is a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak és koalíciós szövetségeseinek, az új kormányzatnak a hazai kormány- és rendszerváltások rossz hagyományaival és beidegzettségeivel kellene szakítania. Annál inkább, minthogy ezek a beideg- zettségek a diktatórikus korszak lelki struktúráinak a következményei. A kommunista társadalomvezetési gyakorlat, a politikai osztálynak abból a korszakából eredő szociabzációs hagyománya máig ó'rzi a pártérdekek előtérbe helyezését, a klientúraépítést, a politikai karrierizmust és a „ki kit győz le”, még Lenin teóriájára visszavezethető viselkedési kényszerét. A Fidesz vezette új, polgári kormányzásnak, éppen a polgári Magyarország és a polgári politika létrehozása végett, ezekkel a diktatórikus beidegzettségek- kel radikálisan szakítani kellene. Nem lesz könnyű dolga, minthogy közvetlen szövetségesei között is akadnak, akik még egy régebbi: premodern pohtikai logika szabályait követik. Ezért is kellene nyilvánvalóvá tenni, hogy ami egy politikai párt vagy koalíció számára választási győzelem, az az országlakosok nagyjából egyik fele számára lehet vereség, hogy az új kormányzat minden magyar állampolgár érdeke szerint cselekszik, és minden magyar állampolgár szolgálatában végzi munkáját: azokat is szolgálja, akik nem rá adták szavazatukat. Következésképp az 1998-as kormányzat nem arra való, hogy elégtételt szolgáltasson az 1994-es választás veszteseinek és revansot vegyen a korábbi jobbközép vereségéért. Az új kormányzatnak többnek kellene lennie az eddig kialakult parlamenti váltógazdálkodás egy újabb fordulatánál. Valóban új országot, új pohtikai kultúrát, új pohtikai erkölcsöt kell hoznia: egy új korszakot kell megalapoznia. A fiatal Magyarországnak, ahogy százötven esztendeje elődeik akarták, „tetőtől talpig új ruhába” kell öltöztetnie a nemzetet és a hazát. „Új ruhába”, amelyet mindenki büszkén viselhet, amelyben mindenki jól érzi magát. A megújulás értékrendje A szükséges pohtikai, eszmei és erkölcsi megújulásnak természetesen több feltétele van. A legfontosabb követelményt igen sokan a határozott, értékelvű politizálásban látják. Erre annál inkább szükség van, mert a rendszerváltozás óta eltelt csaknem egy évtized további bizonytalanságokat hozott és elmulasztotta az európai civilizáció, a demokratikus berendezkedés pohtikai értékeinek helyreállítását. Amióta a felvilágosodás és a romantika szellemi műhelyeiben létrejött a nyugati társadalmak pohtikai értékvilága, nagyjából három nagy ér82
