Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 1. szám - Oravecz Imre: Szajla (verstanulmány)

Oravecz Imre

Száj la

(Verstanulmány egy regényhez)

Vágás

Külső-Rácfalun túl van, Réz-tető és Külső-Dalia között,

a szajlai határ legtávolabbi pontja,

kiterjedt fennsíkszerűség,

itt lehetett régen az utolsó, nagy erdőirtás,

ezt megőrizte az emlékezet,

ezért lett ez a neve,

nem tarolták egészen kopaszra,

itt-ott sávokban meghagyták a tölgyest,

azzal váltogatta magát rajta a szántó, a legelő,

ez különleges varázst adott neki,

mert hol bement az ember az erdőbe, hol kijött belőle,

és nyáron így hűtőzött a kánikulában,

ha a kanyargó úton a földjére igyekezett,

magas vastartalma miatt vöröses a talaj,

ragadós, szappanos, ha felázik,

nagyon könnyen megkeményedik, mikor megszárad,

és utálatos drótpernyét nevel,

mely pattog a kapa alatt,

mikor átmetszi a gyökereit,

a miénk is megkeserítette az életünket,

alig bírtunk fészket vágni bele a kukoricának,

mikor ültettük,

vagy fellazítani,

mikor végre kikelt,

és a helyzetet csak súlyosbította,

hogy folyton fahajtások törtek fel belőle,

mert kétoldalt erdő fogta közre,

és vissza akarta hódítani,