Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Oravecz Imre: Szajla (verstanulmány)
Csikójárásba, napszámba menet mindig áthaladtam rajta, sokszor epreztem itt, és elkísértem valamikor egy gazdát, ki ölfát hozott nekünk innen kocsival és eltört a csatlása, de előtte, kisiskoláskoromban anyám nem engedett ide, nagyon messze esett, messzebb, mint a Recski határ, és nem akarta, hogy olyan sokat gyalogoljak, egyszer azért mégis magával vitt, még nem kellett kapálnom, szorongva őgyelegtem az éppenhogy csak soroló kukorica közt, mikor hirtelen kissé távolabb nagy szarvas tört ki előttünk az erdőből, hatalmas szökellésekkel átvágott a földünkön, és eltűnt a fák közt az átellenes oldalon, akkor még féltem az erdőtől, minden zajára összerezzentem, de ez az állat elbűvölt, úgy hatott rám, mint egy jelenés, mint a honfoglaló magyarok csodaszarvasa, olyan szép volt és úgy úszott a levegőben. Rántotta Mikor apám a mélyfúróknál dolgozott, egy időben a szivattyút kezelte, mely a Tárnából nyomta fel a vizet az elágazásánál álló fúrótoronyhoz, a Nagyhídnál posztolt a kis, kétütemű motor mellett, ott történt a kiemelés, onnan futott fel az út mentén az árokba fektetett csővezeték, ha éjszakára osztották be, korán reggel anyámmal helybe vittük neki a reggelit, mindig rántottát kért, és kendőbe kellett bugyolálni és sietni vele, hogy meg ne meredjen egészen, mire odaérünk, nem is annyira rántotta volt az, hanem inkább átmenet a rántotta és a tükörtojás között, mert anyám egyből a serpenyőbe ütötte a tojást, és utána alig piszkálta meg a villával, 99
