Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)
volt, azt a II. világháború vagy kiirtotta, vagy elűzte. A lengyel nemzet meghatározó módon paraszti nemzet. A paraszti kultúra a mai napig kitéphetetlenül belégyökeresedett. Paraszti módon gondolkodik, gyanakszik, bizalmatlankodik. Az idegenség forgalma igen eró's. Meggyökeresedett benne, hogy az idegen azért jön, hogy ó't kirabolja, tönkretegye. Idegen a rekviráló hadsereg, a hivatalnok, az adószedő', néha még a komédiás is. Amikor a korszerű állam modellje a nagyvilágban kialakult, formálódott, a felosztott Lengyelország híján volt a lengyel államiságnak. Ezért az állam fogalma mindegyre a rablás fogalmával volt rokon, az idegenséggel, az elnyomással. Természetesen ezekkel a valóságos tapasztalatokkal a lengyel nemzet rendkívül körülményesen tudja megtalálni a helyét a modern Európában. Nehéz megszerezni azokat a tulajdonságjegyeket, amelyekkel a fejlett Európa rendelkezik. A törvénytisztelet, az állam méltósága, a munkafegyelem, a szívélyes emberi együttélés, a bizalom, az előzékenység. Ezeket a dolgokat a társadalom még csak most tanulja elsajátítani. Tanulja és tanulni fogja. A lengyel társadalom is része egy összeurópai posztkommunista válságnak. Csakhogy a kommunizmus végét is rosszul interpretálták. Az volt az általános meggyó'zó'dés, hogyha véget ér a kommunizmus, akkor egy csapásra minden jobbra fordul. Eközben kiderült, hogy az ember lelkületére, a társadalomra gyakorolt hatása rendkívül eró's. A kommunista rendszer következményei azért jelenvalóak, mert az ember biológiai lényegéhez is kötó'dnek. A lélek rákbetegsége Oroszországban rajzolódik legmetszőbben ki. Az, hogy a legnagyobb negatív következményei a kommunizmusnak Oroszországban érzékelhetők leginkább, azzal az egyszerű ténnyel magyarázható, hogy a kommunizmus ott tartott legtovább. Szemmel látható következmény: a társadalom iszonyatos erkölcsi züllöttsége. Nem a gazdasági, nem a politikai, nem az egészségügyi problémák a legsúlyosabbak — rajtuk úrrá lehet lenni —, hanem a társadalom nagy részének erkölcsi széthullottsága a legnehezebben megoldható kérdés. A durvaság, a korrupció, a visszaélések mindenfajta formája nagy ballasztként nehezedik az országra, népre, társadalomra, egyénre. Ha más szinten, de a magyar és a lengyel társadalomra is.- Mintha mindahhoz, amit elmondott, az a tény is hozzájárulna, hogy a hol- sevizmus egyfajta vallásként is működött? Ma már tudjuk, mennyire szörnyű, emberellenes vallásként. De mégis...- Az ember létezése elképzelhetetlen vallás, vallásosság nélkül. Ez a tudatunk szférája, általa lehetünk tisztában azzal, hogy mint emberek különbözünk, eltérünk a bennünket körülvevő élő és élettelen világtól, miközben annak részei vagyunk. A bolsevizmus ebben a vonatkozásban is páratlan dolgot produkált: az egyház helyébe állította a pártot, Isten helyébe a párt főtitkárát, előbb Lenint majd Sztálint. Hozzájuk képest Hruscsov és Brezsnyev már csak kisebb istenek voltak, de mint pártvezérek változatlanul megmradtak egyfajta torz vallásos rajongás és imádat tárgyainak, akiket azonban már leváltásuk vagy haláluk másnapján el lehetett, esetenként el kellett felejteni. A bolsevizmus azzal áltatta a népet, hogy a földre tudja hozni a mennyországot. Ehelyett csak a pokol valóságosságát tudta érzékeltetni. E pokolban azonban még így is nagy volt azoknak a száma, akik elhitték, hogy az, ami a Szovjetunióban van, a mennyországok mennyországa. Ma is szép számmal akadnak, akik ezt hirdetik.- Mindezek a kérdések, mint megoldandóak, az 1980 augusztusában megalakult Szolidaritás idején is napirendre kerültek. Tudjuk, hogy a Szolidaritásnak - abban a rendkívül bonyolult helyzetben - sem ideje, sem lehetősége nem volt egy valóságos rendszerváltási végrehajtani. Hogyan élte meg a hadiállapot bevezetését? 61
