Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)
- A Szovjetunió nagyhatalom volt. Harcot folytatott az Egyesült Államokkal és a Nyugattal a világ fölötti ellenőrzés, uralom megszerzéséért. E világuralomért folytatott harcban az oroszok kihasználták azt a tényt, hogy a II. világháború után kezdetét vette a gyarmatok felszámolásának meggátolhatatlan folyamata. Ennek eredményeként született meg a harmadik világ. Ez a folyamat elkerülhetetlen és feltartóztathatatlan volt, s a helyzet kínálta lehetőséget az oroszok ki akarták használni és ki is használták a Nyugat és az USA elleni diplomáciai és más sakkjátszmáikban. A harmadik világban létezett a be nem avatkozás elve, vagyis az, hogy a harmadik világ nincs se a nyugattal, se a kelettel, hanem a saját útját járja: a semleges harmadik utat. Ennek megfelelően sem a nyugati, sem a keleti segítséget nem utasította vissza. Az oroszok fegyverrel és katonai szakértőiekéi segítettek, mert mivel mással? Ameddig a harmadik világra a Nyugattal és az USA-val folytatott harc állapota volt a jellemző', meghatározó, addig a harmadik világ saját céljainak megfelelően kihasználta az orosz-nyugati szembenállást, ügyefo- gyottan vagy talpraesettebben a maga javára fordította az oroszok ilyen-olyan jellegű ajánlatait, felajánlkozását. Vagyis a harmadik világ egy részének, főleg annak, amelyiknek kézzel fogható haszna volt belőle, megfelelt a Szovjetunió és a nyugati világ közötti konfrontáció. Annál is inkább megfelelhetett, mert a gyarmati felszabadító mozgalom nyugatellenes, imperialistaellenes mozgalom volt, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Nyugat, elsó'sorban Nyugat-Európa rendelkezett gyarmatokkal. Ebből természetes módon következett egyfajta érdekközösség az antiimperialista mozgalmak és a szovjet politika között. Ebben az idó'szakban iszonyú mennyiségű szovjet fegyver került Afrikába. És persze ún. katonai tanácsadók, szakértőit is nagy számban érkeztek. A váltás már az 1970-es közepén érzékelhető' volt. Aztán egyszeriben 180 fokos fordulat következett be. Mára megszűnt a hidegháború, nincs a Nyugat és a Kelet közötti rivalizálás. A harmadik világ pedig a fejló'dés más szakaszába lépett. Ma a harmadik világnak nem fegyverekre, hanem kenyérre és vajra van szüksége. Kalasnyikovot tudott a Szovjetunió szállítani, vajat és kenyeret nem. Ezeknek Oroszország is szűkében van. így Oroszország befolyása a harmadik világban a mélypontra zuhant.- A harmadik világ viharos eseményei és a távolság nyilván elfedte vagy szellemképessé tette 1968 márciusának és 1970 decemberének drámai lengyelországi eseményeit. Őket Ön csak kívülről kísérhette figyelemmel...- Igen. Ugyanis én csak 1972-ben tértem vissza Lengyelországba. Tíz év külföldön eltöltött munkaidó' után már nem akartam a Lengyel Hírügynökségnél dolgozni. A tudósítói munka ugyanis elképesztó'en nehéz, kimerítő'. A legnehezebb újságírói feladat. Itt nincs munkaidó'. Ha nyugalom van, akkor is kora reggeltől késó' estig kell dolgozni. Visszatérve Afrikából és Latin-Amerikából végre írni szerettem volna. Tudtam, hogy rengeteg élményanyagom van: könyvet akartam írni. Ezzel a konok elhatározással tértem haza. Elmúltam negyven éves. Persze a Lengyel Hírügynökség nem akart elengedni, újból tudósítónak szánt valahová. A helyzetet úgy oldottuk meg, hogy amolyan gentleman agriment-t kötöttünk, amely abból állt, hogy én a Kultúra nevű irodalmi hetilaphoz mentem dolgozni, azzal a feltétellel, hogy ha a nagyvilágban, a „harmadik világban” valahol fontos eseményre kerül sor, például forradalom vagy polgárháború, háború robbanna ki, akkor mint tudósító a PAP rendelkezésére állok. így is történt. A Kultúrában dolgoztam, ahol a lap jellegéből következően nem volt olyan sok 59
