Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium III. (8. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)
dön már megmutatkoztak a rádiózás eló'nyei, akkor változott meg az álláspont. Pitsudski egy pillanatra sem fogadta el, hogy hadseregének harcképességét jelentőben növelhetnék a hazai, lengyel műszaki találmányok. Nem hitt a lengyelek technikai képességeiben. A lengyelek mégis elsőik lettek a nemzetközi vitorlázó repüló'versenyen éppen gépük jól sikerült konstrukciója révén. Pilsudski ekkor meghívta a gyó'ztes konstruktőröket és a pilótát. Az egész fogadás alatt folyton ugyanazt ismételgette: — Még hogy a lengyelek műszaki konstrukcióval döntsék meg a világrekordot! Még hogy a lengyelek műszaki konstrukcióval...!” A XX. század végi lengyel sors paradoxonja abból származik, hogy sok olyan tényező, amely a múltban a nemzet megmaradását szolgálta, most terhet és akadályt jelent. 1 - a lengyelek az idegen, gyarmatosító hatalmak ellen anarchisztikus magatartással - jogsértéssel, dezorganizációval, stb. — tiltakoztak, s ez a magatartás rögződött bennük; 2 - a nemzet leigázottsága olyan tulajdonságokat tartósított, amelyek a múlthoz kapcsolódnak - a konzervativizmust, a skanzen kultúrát. Minden, ami a független, felosztások előtti múlthoz kapcsolódott, glorifikált tabunak számított. Elképzelhetetlen volt bármiféle újítást szorgalmazó vita, mert megengedhetetlen volt a kritika (szentségtörőnek, saját fészkébe piszkító madárnak tekintették azt, aki kritizálni mert); 3 - a kommunizmus tovább erősítette ezt a tagadó, elutasító, szabotáló magatartást. A „Jobb munkával köszöntjük a Párt Kongresszusát!” típusú jelszavak degradálták és nevetségessé tették a munka ethoszát, amely társadalmunkban amúgy is alacsony szinten állt. Rosszul dolgozni a rendszerrel szemben tanúsított ellenállás egyik formájának számított ( a lustaság, munkakerülés ily módon erkölcsi rangra emelkedett). A lengyel becsület a hősi tett, a harctér, az erőd, a sánc becsülete volt, nem pedig a műhelyben végzett munka, a termékek előállításának becsülete. A németek és oroszok fölénye a lengyelekkel szemben nem csupán számbeli fölény, s nemcsak abban mutatkozik meg, hogy több harckocsijuk van, hanem abban is, hogy fejlett állam-ösztönük van, hogy egyéni, csoportos, pártos érdekeiket alá tudják rendelni az állam elsődleges érdekeinek, s belső vitáik elhallgatnak, amikor az államot kel erősíteni vagy védeni. A mi gyenge állam-ösztönünk, az a tény, hogy nem tudunk az állam kategóriáiban gondolkodni, a mi klán méretű hőbörgésünk, magánügyeink kultuszára való hajlamunk - valójában ez az, ami gyengévé és védtelenné tesz minket szomszédainkkal szemben. 96. szeptember 1. Szeptember elseje! 1939: napfényes, meleg reggel van. Pawtówban nyaralunk a nagybátyámnál. Az udvaron egy nyugágyban nagyapám pihen. Szélütés érte, fején körben friss seb, nemrég operálták. Emlékszem rá: magas volt, szikár; hosszúkás, vékony arcát borosta fedte. Nagyapa botjával az égre mutat - fönt a magasban, az ég óceánján néhány ezüstös pont. Alig látni őket. Messziről zúgás, morgás, lüktető motorzaj hallatszik. Először hallok életemben ilyen zajt. Sosem láttam még repülőgépet, nem hallottam a zúgását. 42