Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Tóth László: Boldogság; Római anziksz. Ádám a Macskák Fórumánál; EmberIsten; Korszakváltás; A halál mint találkozás (versek)
farkassá hiszen oly közönségesnek vélték hogy lágy macskanyávogás hallatsszon ki a legendából Áll Ádám báván kékes szárnyát meg-megsuhintja fölötte a semmiből elólengő idő Emberlsten Isten a maga képére teremtette az embert. De nem teremtette a maga természetére. Ebben rejlik az ő nagy bölcsessége. Vagy ha mégis arra, Isten millió- és millió-természetű. Az ember meg legföljebb ha tíz. Meglehet, ezért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy önmaga lehessen. Hogy egy legyen. Hiszen a legföljebb tíz - isteni mértékkel - nem több egynél. Istenben mindenki benne kell legyen. Az emberben csak az Isten. Korszakváltás Korszakváltás Közép-Európában: az inter-Nyet évei után ide is beköszöntött az Internet korszaka. Számomra olyan ez az egész, mint a tűz megtapasztalása lehetett emberősünknek. Még hunyorgott a fényétől, de este is látni engedte; még félt tőle, de jó volt melegednie mellette; még ismeretlen veszélyeket sejtetett meg vele, de kéjesen ízlelgette a rajta sült húz ízét. Még ésszel nem tudom felfogni, még ügyetlenül topogok, de már érzem: más vagyok, más lehetek, hogy most kapcsolódik össze bennem a volt a lesz -szel. Hogy most lettem több magamnál, s ezentúl az is én vagyok, aki nem. A halál mint találkozás A halál nem vesz el, s nem takar el semmit. Ellenkezőleg. Hozzátesz az emberhez, fénybe vonja, jelentéssel tölti meg. Halál nélkül észrevétlenek maradnánk: közömbösen mennénk el - egymás, illetve önmagunk mellett. A megha- lás tudata adomány: az életünkkel tesz gazdagabbá bennünket. Végül is várom a halált, s éppen ettől oly gazdag az életem. A halál találkozás, és találkozni - mindig megkönnyebbülés. 40
