Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11. szám - Toldi Éva: Az író utcája (Gion Nándor: Jéghegyen, szalmakalapban)

irodalomcentrikus, mindenekelőtt azonban olyan kicsi volt, hogy szó sem lehetett irodalmi rétegek kialakulásáról. A legtöbb, ami megvalósulhatott, a nemzedéki szembenállás lehetett: a „modern’’ fiatalok nehezteltek a „konzervatív” öregekre. Elvi lehetőség lett volna ugyan az irodalmi rétegződésre is, a nyugati minta meg is volt hozzá, s elérkeztek idáig szerb és horvát közvetítéssel, a szórakoztató irodalom filléres kiadványai, tömegességénél, valamint piaci felvevőkészségénél fogva azonban ezt a kultúrát egyáltalán nem kellett félteni attól, hogy tömegcik­kekkel árasztja el az olvasókat. Tudtommal nem is próbálkozott senki, hogy pél­dául agytorna gyanánt krimit írjon, vagy szórakoztató szerelmes regényt tegyen le az asztalra. Meggyőződésem azonban, hogy ez az irracionális helyzetfelisme­résre épülő téveszme, amely egészen a kilencvenes évekig tartotta magát, misze­rint az író. akinek olvasóközönsége van, eleve „gyanús”, nemzedékek egész sorának epikai kifejezésmódját kötötte gúzsba, s csak a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején jelentkeznek olyan alkotók, akik a mesét és a történetszövést úgy mint kihívást állítják írói attitűdjük középpontjába — teljes összhangban azokkal a törek­vésekkel. melyek magyarországi fiatal írók munkáiban is megfigyelhetőek. Gion Nándor narrátora tehát „kiszól” a történetből, paradox módon azonban ezzel nem szakítja meg a cselekmény fonalát, nem zökkenti ki a mesét a medré­ből, hanem ellenkezőleg: a történetmondás ősi funkciójára utal, annak érzetét erősíti fel. A hagyományos mesélés szituációja is adva van: a mesélő történetet mond a hallgatóságnak, sőt szórakoztatja. Gion Nándor elbeszélője Az angyali lakosságban úgy mesél, mint a népmesék mesemondói: igyekszik fenntartani az érdeklődést, fordulatosra szőni a cselekményt. A mesélés szituációja és oka azo­nos, csupán apropója változott meg: öngyilkosjelöltet kell eltéríteni szándékától. Még arra is ügyel, hogy mint a népmesékben, végül a bűnös elnyerje méltó bün­tetését, a történet pedig a minden jó, ha a vége jó szellemében fejeződjön be. A Jéghegyen, szalmakalapban szövegei azonos világnézeti, hangulati, eljá­rásbeli egységet mutatnak. A világnézeti egységhez hozzájárul az is, hogy Gion Nándor — az utóbbi években keletkezett néhány szövegének kivételével — egy konkrét helyszínnek és embereinek az írója. A falu utolsó utcája az a földrajzi toposz, amelyet novelláiban körüljár. Ebben az utcában mindenki mindenkit lát, a kollektivitás ősi fokán élnek az emberek, bárki betekinthet bárkinek az életé­be, beleszólhat, nincsenek elszigetelt, zárt világok, az élet az utca nyílt színpa­dán zajlik. Szociografikusnak is mondhatnánk Gion Nándor prózáját, hiszen pontosan megjelenik előttünk az utca: tudjuk, milyen bokrok, cserjék és fák ta­lálhatók arra, hol a folyó, ahol a falu legszebb lánya fürdik meztelenül, merre vannak a temetők. Szereplői szegény emberek, téglagyári munkások vagy mun­kanélküliek, akik mégsem keseredtek bele a létért való küzdelembe, tervek van­nak és elvágyódnak onnan a könnyebb élet reményében. Kemény, kíméletlen világ tárul fel a novellák lapjain, a Keglovics utca, amelyhez hasonlóval a mai magyar irodalomban Tar Sándor regényeiben és elbeszéléseiben, elsősorban az 1995-ben megjelent A mi utcánkban találkozhatunk. Hogy mégsem nevezzük egyértelműen szociografikusnak, annak az az oka, hogy Gion Nándor nem első­sorban ennek a rétegnek az ábrázolására törekszik, elbeszéléseinek homlokteré­ben nem a társadalmi körülmények ábrázolása áll. Ideológiamentesen és minde­nekelőtt a moralizálástól tartózkodóan, elsősorban emberi kapcsolatokból építi fel a novelláinak világát, az emberi viszonyok szövevénye érdekli. A világ, ame­lyet ábrázol, kegyetlensége ellenére is aranykorként jelenik meg, hiszen alapjai­ban romlatlan értékrend áll, s mindenekelőtt az jellemzi, ami mai világunkból teljesen kiveszett: a feltétel nélküli szolidaritás. Nosztalgiával ír róla már Gion Nándor is, s mi ma még nagyobb nosztalgiával olvassuk. Ugyanakkor megjelenik 36

Next

/
Thumbnails
Contents