Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Toldi Éva: Az író utcája (Gion Nándor: Jéghegyen, szalmakalapban)
Toldi Eva Az író utcája Gion Nándor: Jéghegyen, szalmakalapban P ion Nándor válogatott novelláinak kötete az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Kezdjük rögtön azzal, ami nem derül ki belőle: teljes egészében tartalmazza az Ezen az oldalon című 1971-ben megjelent kötet anyagát, valamint válogatást tartalmaz az Olyan, mintha nyár volna című 1974-ben kiadott, az 1985-ös Az angyali vigasság és az 1996-os Mint a felszabadítók című kötetből (az utóbbit a budapesti Osiris Kiadó, az előbbieket az újvidéki Forum Könyvkiadó adta ki). A kötet utolsó három novellája pedig - tudtommal - most jelenik meg először kötetben. Sajnos egyetlen árva dátum sem jelzi, mely időszakban keletkeztek a kötetbe gyűjtött szövegek. Pedig Domokos Mátyás határozott koncepciót mutató válogatása — amire a későbbiekben még visszatérek —, kirajzolja a szerző novellaírásának fő jellemzőit, és felfigyelhetünk az elbeszélő módszer néhány elemének időbeh alakulására, módosulására is. A huszonhét évvel ezelőtt megjelent Ezen az oldalon Gion Nándor negyedik könyve, novelláskötetei között pedig az első. Nem véletlen, hogy teljes egészében bekerült a most kiadott Jéghegyen, szalmakalapban anyagába. A kötet kompozíciójából következik, hogy nem lehetett válogatni belőle vagy egy-egy szöveget kiszakítani kontextusából. Feszes szerkezetű novellafüzér, amely hat részre tagolódik, és minden rész végén található egy-egy a szerző által „régi megható történetnek” nevezett fejezet. Az Ezen az oldalont szövegeiben ismétlődnek szituációk, visszatérnek szereplők, ezen túlmenően azonban Gion Nándor pályájának legelején felvetődik egy olyan műfaji kérdés, amely végigkíséri munkásságát. Gerold László az Ezen az oldalont „regényszerű novellafüzérnek” nevezi (Új magyar irodalmi lexikon 1. A-Gy, Akadémiai Kiadó. Budapest, 1994), Bori Imre szerint pedig „az író ebben fedezte fel az epikai követelményeknek eleget tevő módot is, ott tartja a könyvet a »mór nem regény« és a »még nem regény« határ- területén (A jugoszláviai magyar irodalom rövid története, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1993, 234. 1). Műfaji határterületen mozog majd a Börtönről álmodom mostanában (1990) és az Izsakhár (1994) című regénye is. Az előzőnek az alcímében megjelenik a regény műfaji megjelölés, az utóbbinál nincs ilyen ebgazító besorolás, ezért a kötet a bibliográfiákban elbeszélésekként és regényként egyaránt feltűnik. A történetegységek, szituációleírások szó szerinti ismétlése a különböző fejezetekben, az előre- és visszautalások ilyen egyértelműsített hálója elbizonytalanítja a műfaji definícióra törekvőket. A műfaji „lebegtetéshez” az is hozzájárul, hogy Gion Nándor novellánként írta és közölte a szövegeket különféle folyóiratok lapjain (a legelsőt a Híd 1976 januári számában), mielőtt még kötetben jelentette volna meg őket. A kötet szövegei tehát külön-külön is meg34
